44. fejezet - Minden összejön

Április 19.

-Hope, hol vagy most? -keltem Sean telefonjára, aki az új managerem.
-Manchesterben, mert?
-Csak, annyi, hogy az elmúlt napokban totál rápörögtünk az új albumodra és tudod már csak az utómunkálatok kellettek. Nos, felvettem pár embert, hogy hamarabb végezzünk, és az a jó hírem, hogy kész van az album. Most egyből utazok hozzád, addig elküldöm a dalokat, hallgassátok meg.
-De szupi Sean, ez remek. De akkor mikor jelenik meg?
-Most 22.-én hétfőn, viszont pont azért utazok, mert kell csinálnunk képeket a borítóra meg a belsőre. Tudom, hogy Harryvel akartál lenni, de akkor megtudjuk oldani, hogy ott Manchesterben fotózzunk és akkor ő is veled lehet.
-Úristen, ez nagyon jó lenne, akkor gyere, várlak és készülök a holnapra.
-Oké, én estére ott is vagyok, addigra kerítek fotó studiot és neked ruhákat holnapra. És, ami nagyon fontos, hogy lassan indulhat a turné.
-Oké, akkor pörgés lesz ezerrel.
-Naná csajszi, na én indulok. Szia.
-Szia Sean.

-Ezt el sem hiszem. -fújtam ki magam, láttam, hogy közben Harry is felkelt.
-Nagyon élvezni fogod, meglátod. -mosolygott rám Harry.
-Huhh, sms. -egyből megnéztem és Sean küldött smst, hogy emailen elküldött mindent. Egyből megnyitottam és először a koncertdátumokat néztem meg. -Harry ez egy 12 állomásos angliai turné. -egyből ránézett a listára.
-Hope ez nagyon jó és, ahogy látom van, ahova eltudok veled menni.
-Az nagyon jó lesz, ha ott leszel. Na itt a lemez is. Meghallgatjuk?
-Naná, indíthatod.

 

-Ez nagyon furi, hogy komolyan van egy saját albumom.

-Legyél rá büszke, mert nagyon jó lett. Én legalább 1 milliót veszek belőle.

-Annyit minek?

-Mindegyikkel sorba állok és kérek egy autógrammot. Akkor újra láthatlak 1 milliószor.

-Te hülye vagy. -nevettem el magam és megcsókoltam. Annyira aranyos, hogy ilyeneket mond.

***
-Sean, már annyira izgatott vagyok. -ugrottam a nyakába mikor megláttam. -Uhh, ő itt Harry. Harry ő Sean. -mutattam be gyorsan őket egymásnak.
-Itt vannak a ruhák, ha a srácok koncert helyére érünk akkor megmutatom őket. Amúgy jobban vagy már? Én mondtam, hogy menj el orvoshoz.
-Semmi bajom, csak valami vírus. -kerültem a témát.

Az út alatt Harry és Sean egész jóba lettek, még poénkodtak is, ez jó jel. Jöjjenek is ki jól, mert sokat el kell tűrniük egymást. Amint az arénába értünk Harry hangpróbára én pedig ruhapróbára mentem.

-Ezek nagyon jók, alig várom a holnapi fotózást. -lelkesedtem, közben Harry is megjött.

-Ki ez a jó nő Sean? Te ismered?  -egyből hasba vágtam egy kicsit, épp, hogy ne fájjon neki.

-Na átöltözök, nehogy koszosak legyenek. -vissza is mentem és átöltöztem. Közben a srácok koncertje is megkezdődött. Ahogy vége lett, Harryvel és Seannal gyorsan leléptünk, mert holnap fotózás és mivel Harry is jönni akar, így neki is korán kell kelnie, szóval muszáj lesz hamar elaludnunk.

Április 20.

Reggel extra korán keltünk. Sean jött is értünk és vitt minket a studióba.

A munka könnyen ment. Gyönyörű sminkeket kaptam és a fotós is gyorsan dolgozott. Délután Harrynek mennie kellett, mert ma korábban is lesz egy koncertjük, így nem tudott tovább maradni. Még olyan 2 órát a studióban voltunk, de szerencsére az album munkálata letudva.

-Reggelre készen is lesznek a képek és küldöm is őket. -mondta egyből Ron a fotós srác.

-Alig várom, hogy lássam őket. -lelkesedtem. -Sean, ha megkapod őket egyből szólj. -mondtam végül.

-Húzós napok lesznek. Délben elkezdjük kinyomni a borítót, meg a belsőket, a cd-k már megvannak. Csak össze kell tenni. Úgy terveztük, hogy 22-én megjelenik Angliában és 25.-én Európában.

-El se hiszem, hogy ez velem történik. Na de megyek is, mert Harry már írt, hogy vár. Szia Sean. -köszöntem el, ő is adott gyorsan két puszit és meg sem álltam az arénáig.

43. fejezet - Telnek a napok

Április 5-6-7.

Annyira jó volt Harryvel tölteni ezt a pár napot. Végigbeszéltünk minden egyes percet, tényleg nem lehet mellette unatkozni. Aranyos volt, hogy próbálta minden percben elfeledtetni velem a külön töltött időt, és az esetek majdnem egészében ez sikerült is. Kicsit rontott a napjainkon, hogy párszor rosszul lettem, de ezt csak a stresszes napoknak tudtuk be.

Április 8-17.

Na jó tudom, hogy nem kellene, de kevésbé sikerül tettetnem, hogy nem akadok ki nélküle. Az egyetlen, ami kárpótol, hogy szinte minden órában beszélünk és folyton sms-ezünk. Tudom, hogy nehéz, de most inkább úgy állok hozzá, hogy próbálok nem arra koncentrálni, hogy nincs velem, hanem arra, hogy építsem a saját karrierem.

Tudom, hogy úgy volt, hogy vele megyek pár napot, de inkább maradtam és úgy döntöttem, hogy a munkára koncentrálok. A hányingerem már kicsit zavaró, biztos bekaptam valami vírust, de remélem gyorsan elmúlik, mert Az új managerem már európai turnét tervez.

Szerencsére minden döntős dalra engedélyt kaptunk, hogy kiadhassuk az x factoros lemezen, ami a héten meg is jelent. Harry írt is, hogy egyből kettőt vett, nem mintha nem kapott volna tőlem, amennyit csak akar, de kedve gesztus volt tőle. Emellett dolgozunk gőzerővel az album utómunkálatain és, ha minden jól megy, akkor 2 héten belül meg is jelenik.

Ma viszont nagyon boldog vagyok. Még gyorsan be kell pakolnom, mert holnap az első géppel Manchesterbe utazok a srácokhoz. Velük töltök egy pár napot a turné alatt, így végre Harryvel is együtt lehetek.

Április 18.

Reggel, ahogy felkeltem, gyorsan lezuhanyoztam, feltettem egy kis sminket, felöltöztem és meg sem álltam a reptérig. Szerencsére semmi gond nem volt, így pár órán belül már a szállodában vártam a srácokat.

-Hölgyem, ha esetleg van egy kis szabadideje, meghívnám egy italra. -hallottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot.
-Kicsim. -ugrottam a nyakába mikor egyből megfordultam.
-Hiányoztál. -mondta majd hosszan a nyakamra adott egy puszit miközben ölelt tovább.
-De most nem szabadulsz tőlem. -mosolyogtam rá és egyből megcsókoltam.
-Nem is akarok. -mondta egyből miután elváltunk.

Hamar elfoglalta mindenki a szobáját és miután végre a srácokkal is találkoztam együtt elmentünk ebédelni.
-Én valami olyan kérnék, amihez sok féle köret van. Kívánok kukoricát és uborkát is. Megoldható? -kérdeztem a pincért miután kihozta az étlapokat.
-Hű, de nagy étvágya van valakinek. -jegyezte meg Lou mire csak zavartan mosolyogtam.
-Újabban sokat eszek, de le is mozgom, ne aggódj.
-Mesélj Hope, mi van veled? Visszahallgattam az x factoros lemezen a dalokat és nagyon jók. -mondta Liam kedvesen.
-Drága vagy, minden szupi. Úgy 2 hét és kész lesz az albumom is. Remélem az is tetszeni fog. Az a dal is rajta lesz, amiket az előzenekaros koncerten énekeltem. Képzeljétek Demivel és Justinnal azóta nagyon jóba lettünk.
-Demi nem zavar, de ha Justin rád áll lelövöm. -nézett rám Harry komolyan.
-Nyugi, nekem önti ki a szívét, ennyi az egész. Ki van Sel miatt. -mondtam kicsit szomorúan.

Miután sikerült magamba tömnöm két adag ebédet, Harryvel egy kicsit visszavonultunk. Egész délután az ágyban loptuk a napot és mindenki mesélt, hogy kivel mi történt az utóbbi napokban és mivel jó ideje nem láttuk egymást, így hosszú volt a mesélnivalós listánk.

-Cicám, én nem tudom, hogy vagy vele de szexelni akarok! Most azonnal!
-Szerencsére van Mr. Styles, pont pár napja múlt el.
-Akkor nincsen semmi akadálya a dolognak. -közeledett felém.
Nincs hát. -mosolyogtam vissza, de egyből csókkal tapasztotta be az ajkaimat.

***
-És holnap mit csinálunk? -kérdezte egyből Harry mikor kimásztunk a zuhanyzó alól.
-Benne vagyok abban, hogy a koncert előtt csak egymással foglalkozzunk. -célozgattam.
-Akár most is belekezdhetünk. -vigyorgott azzal a mosolyával, ami egyértelműen célzás jellegű.
-Telhetetlen vagy Harry.
-Ha rólad van szó akkor igen, mellesleg nagyon sok napot kell bepótolnunk, nem lehetsz ilyen. -vágott durcis fejet.
-Szívem mondtam én, hogy ellenemre van az ajánlatod?
-Na ezt már szeretem. -mosolygott rám, majd felkapott és az ágyig meg sem állt velem. Szép is lett volna egy jó szex a nap befejezésének, de megint rám jött a hülye hányinger, így egyből felpattantam és a mosdóba siettem.

-Cicám, nem tetszik ez nekem. El kellene menned orvoshoz.
-Nem fontos, biztos csak valami vírus. Majd elmúlik, de ha pár napon belül mégsem múlik el, akkor ígérem, hogy elmegyek. -nyugtattam.
-Jól, de ígérd meg. -mutatott rám szúrósan. -Na gyere aludjunk. -mosolygott újra. Leírhatatlanul jó érzés volt ennyi idő után újra a karjai közt elaludni.

42. fejezet - Végre együtt

Április 3.

-Szólj, ha bármire szükséged van, oké? -némán bólogattam válaszul.
-Beszéljük meg a dogot Harry.
-Oké, gyere. -húzott maga után a kanapéra.
-Figyelj, én hülye voltam. -kezdtem bele. -Nem akartam, mert rossz volt tőled olyan sokat távol lenni. Azt hittem, hogy jobb, ha sehogy nem vagy velem, mintha, ha csak 1 vagy 2 hetente látlak pár órát, de ez nem így van. Inkább látlak keveset, minthogy ennek az egésznek vége legyen. Tudom, hogy én hibáztam és sajnálom.
-Ugyan Kicsim. -ölelt magához. -Megígérem, hogy dolgozunk rajta, hogy többet lehessünk együtt, de kérlek soha többet ne mond azt nekem, hogy nem akarsz, hogy nem akarsz velem lenni.
-Nem lesz ilyen. -mondtam egyből és nyomtam egy puszit a nyakára. Mivel a vállán pihent az arcom, így ez volt a legközelebbi része, amit el tudtam érni rajta. -Szeretlek.
-Én is nagyon szeretlek, Hope. -úgy 5 percnyi egymásra borulás után, gondoltam feldobom egy kicsit a témát.

-Képzeld, megvan az új managerem, a zenekarom és táncosokat is válogattunk. -mosolyogtam.
-Majd, ha kipihented magad és lesz próbátok, akkor megnézem őket. Remélem egyik sem helyes.
-De mind helyes. -nevettem fel. -8 helyes fiú.
-Nem is akarom hallani. -pattant fel Harry mellőlem. -Mit együnk? Rendeljünk valamit?
-Még nem vagyok éhes.
-Hope, muszáj enned, csont és bőr vagy. Amúgy is mire megjön a kaja már éhes leszel.
-Akkor kínai, tudod a kedvencem.  A zöldséges tészta és az édes savanyú, szezámos csirke.

Igaza volt, mire megjött a kínai tényleg éhes lettem és 10 percbe telt mire felettük az összes kaját. Én csak feküdtem a kanapén, míg Harry a filmek között válogatott.

-Az éhezők viadala jó lesz? -fordult felém kérdően.
-Igen, még úgy sem láttam.
-Mi? Hát akkor muszáj megnézned.
-Amúgy mikor utatok megint a turné miatt? -kérdeztem hirtelen.
-Holnaptól számítva még 4 napot itt vagyunk. Addig együtt lehetünk és legalább addig pihenhetsz. Ráérsz dolgozni, ha elmegyünk.
-Oké, de mikor jöttök megint haza?
-Egy darabig nem, de csinálhatnánk azt, hogy megbeszéled a managereddel, hogy adjon neked kimenőt 13-ára és 14.-ére, amíg Sheffieldben vagyunk, oda jöhetnél velünk.
-Szerintem bele fog menni. -mosolyogtam egyből.
-Szuper, akkor nézzük a filmet. -húzott magához.

Ahhoz képest, hogy mekkora felhajtás van a film körül, különösebb képpen nem voltam elragadtatva. Nekem a 2-3-szor megnézhető kategóriába tartozik. A film közben Harry kissé látványos módon még szendvicset belém tömött és kicsit kiakadtam mikor a harmadikkal jött felém.

-Harry, nem bírom megenni, értem én, hogy sovány vagyok, de ennyit nem bírok enni.
-Én még a jobbik eset vagyok. Lou azt mondta, hogy 5 percenként nyomjak le egyet a torkodon.
-Tedd le, majd később megeszem. -Harry kutyaszemekkel bólogatva a konyhába kullogott és szendvics nélkül jött vissza.
-De megeszed! Figyellek! -mondta határozottan.
-Nyugi Harry, muszáj leszek, különben tudom, hogy magad nyomod le a torkomon.

-Harry én gyorsan lezuhanyzok. Kaphatok egy boxert aludni? -kérdeztem a fürdőből kidugva a fejem.
-Kaphatsz, de akár együtt is zuhanyozhatnánk. -ajánlotta fel egyből.
-Én nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet. -mondtam az ajtót piszkálva. -Én nem vagyok így megelégedve magammal és nem szeretném, hogy így láss. -mondtam végül, de rá sem néztem.
-Figyelj Kicsim.. -jött felém. -Én így is nagyon szeretlek, akarom, hogy hízz, de te így is meseszép vagy és cseppet sem akarom addig távol tartani magam tőled, míg vissza hízod, azt a pár kilót. Ha sovány vagy, ha duci én így is úgy is kívánlak?
-Duci voltam?
-Nem, normális testalkatod volt, de ha duci lennél, akkor is imádnálak. -simogatta meg a karom. -Na? Zuhanyzunk együtt?
-Ühümm...
-Hozok törölközőket. -mosolygott rám megnyugtatóan. Jól esett, amit mondott, igazából ezt is akartam hallani, de nem akarom, hogy elszörnyedve nézzen rám. Én is tudom, hogy amilyen most vagyok, az minden, csak nem normális, de így alakult és kész.

Végignéztem, ahogy Harry levetkőzik és a zuhany alá áll.
-Jössz akkor? -fordult vissza felém.
-Igen. -mosolyogtam halványan és én is vetkőzni kezdtem. Éreztem, hogy éget a tekintete. Rossz volt, de tudtam, hogy túl kell esnem rajta.
-Így is gyönyörű vagy nekem, Hope. -húzott magához és apró csókokkal hintette be a nyakamon és a vállamon a bőrt. Háttal álltam neki, így a hajat félre húzta, hogy még nagyobb területet érjen el az ajkaival.

Hitelen megfordított és szenvedélyesen csókolt meg. Közben a lában a csípőjéhez húzta, a másik kezével a hátam markolta. Hirtelen visszaengedte a lábam utána felkapott.

-Ne itt, Menjünk a szobába. -mondtam halkan. Harry, úgy, ahogy voltunk vizesen a szobába vitt és az ágyra fektetett.

-Hiányoztál, mindenhogy. -mosolygott rám mikor a a vizes hajam kisöpörte az arcomból.

-Te is nekem. -mosolyogtam vissza.