51. fejezet - Mondjátok már!

Július 9-10. Toronto

-Azt hiszem mindjárt el fogok ájulni. -közöltem Harryvel lefagyva az orvosi rendelő előtt.
-Kicsim, meglátod, minden rendben lesz. Megtudjuk a baba nemét és nem leszel már annyira ideges. Amúgy az én szívem is mindjárt kiugrik a helyéről, szóval légyszíves ne hozd rám pluszba a szívbajt.
-Oké, megpróbálom. -mosolyogtam rá miközben karom ragadtam még szorosabban, mint az előbb.

-Miss Collins, Mr. Styles. Épp időben. Foglaljanak helyet. -mutatott a kényelmes kanapé felé
-Csak legyünk túl rajta doktor úr. Mindjárt elájulok. -közöltem egyszerűen.
-Nyugodjon meg. Biztos minden a legnagyobb rendben van. -mosolygott megnyugtatóan. -Szeretné, hogy Mr. Styles bent maradjon?
-Igen, igen, mindenképp. -vágtam rá egyből.
-Nos akkor kezdjünk is bele. Feküdjön ide le, húzza fel a pólóját és egy picit húzza lentebb a nadrágját, nehogy összekenjünk. -gyorsan megcsináltam mindent, közben Harry tekintete végig rám szegeződött. Zavarban voltam, remegett a kezem. Azt hiszem még életemben nem voltam ilyen ideges.
-Lát már valamit? -érdeklődött Harry mikor a monitoron megjelent a pici képe.
-Nagyon szépen fejlődik és most már számíthat rá, hogy gyorsan fog fejlődni.
-De látja, hogy mi lesz a pici? -faggatózott Harry.
-Igen. Felkészültek?
-Ha nem mondja minél hamarabb a barátnőm elfog ájulni. -sürgette Harry.
-Nos a pici tökéletesen kivehetően egy kislány lesz.
-Kislány? -kérdezte Harry kábultan. -Én bevallom kislányt szerettem volna. -tette hozzá a lehető legnagyobb mosollyal, ami csak az arcát díszítheti.

Nem igazán sikerült egyhamar feldolgoznom a sok információt, amit az elmúlt percekben rám zúdítottak. Szinte még az is hihetetlen, hogy találtam valakit, akit ennyire szeretek, nemhogy babát várok tőle és most már minden olyan szépen alakul.

Jó volt látni, hogy ilyen lelkes Harry a történtek miatt. Mikor az egész dolog kiderült az hittem, hogy utálni fog miatta, de minden olyan tökéletesen történt. Tényleg látom rajta, hogy örül neki és ez nagy megkönnyebbülés.

Mióta elhagytuk a rendelőt Harrynek be sem áll a szája. Legalább millió féle dolgot hordott össze a babával kapcsolatban, amiknek a feje el sem jutott a tudatomig. Közben a családommal és Carával is beszéltem. Mindenki odavolt a hírtől.

-Szia Anya. / Igen és képzeld, kislány lesz. / Én is annyira boldog vagyok, de még kicsit furcsa, hogy el velem történik. / Oké, akkor még beszélünk. Szia.
-Ide hallottam, ahogy sikoltozik.
-Mert pont úgy örül, mint mi. Már csak a fiúknak kell elmondani.
-Úgyis letámadnak, ha a hotelbe érünk. -nevettem.

-Na mi van? Mondjátok már? -estek be egyszerre a szobánkba Louval és Paul-al együtt.
-Kislány lesz. -szólalt meg Harry halkan, de mindenki értette mit mond.
-Hope? A kiszlán biztos szereti Hally hangját, mejt kiszlán lett, ahogy Hally szejette volna. -mondta Lux édesen.
-Igen, lehet, hogy az apukája javára döntött. -vettem az ölembe.
-Meglátod Lux, ha megszületik a baba és majd olyan nagylány lesz, mint te, akkor nagyon jó barátok lesztek majd. -magyarázta Harry luxnak. A többiek még nyúztak minket úgy fél óráig, de végül hagytak minket, hogy áttudjuk beszélni a dolgokat.

***
A következő napokban végigjártuk Detroitot, Chicagot és még egy csomó turnéállomást. Ma reggel érkezünk Seattlebe.

Annyi minden történt ebben a 2-3 hétben. Egyrészt adtunk ki egy sajtóközleményt, hogy kislányt várok és ezen felül a pocakom is sokat nőtt. Most már tényleg észrevehető, hogy babát várok.

Pár napja mikor Harryvel koncert előtt strandoztunk egyet rengeteg képet csináltak rólunk és az összes netes oldalon kint vannak rólam a terhes képek. Jól estet, hogy a legtöbben aranyos dolgokat írtak a kommentek közé, a rosszakkal pedig inkább nem foglalkoztam. Amúgy ezeket a képeket, olyan jó volt visszanézni. Volt, ahol Harry puszit adott rá, és ahol simogatta és volt, hogy lehajolt és a kicsihez hablatyolt valami aranyosat. A rajongók nagy része oda meg vissza volt, hogy Harry ilyen aranyosan viselkedik, talán kicsit emiatt is nem annyira az ócsárolásommal foglalkoztak, bár az utóbbi időben ez egyre ritkább.

-Jó volt ez a mai koncert. -esett be mellém fáradtan az ágyba és a pocakom kezdte simogatni.
-Ügyesek voltatok, mint mindig. -ismertem el.
-Köszönöm, aranyos vagy. -mosolygott rám. -Remélem a gyerek rád fog ütni.
-Én meg remélem, hogy olyan lesz, mint te. -kezdtünk vitába. Percekkel később egy erős szúrást érezem a hasamban. Egyből felpattantam.
-Kicsim jól vagy? -ült fel mellém aggódva.
-Igen már jól. Csak kicsit szúrt az oldalam.
-Legközelebb ne ijessz meg ennyire. -húzott vissza magához és pár nagy cuppanós puszit nyomott az fejem búbjára.

50. fejezet - Mi lesz a pocaklakó?

Július 1. - késő este

-Bocsi késett a gép. -mondtam egyből mikor megláttam Harry fáradt tekintetét. Sajnáltam, mert tudtam, hogy ő is fáradt a sok koncert miatt és még rám is várakoznia kell.
-Semmi baj. Olyan jó, hogy végre itt vagy. -ölelt ár jó szorosan. -Jó a felsőd, csinos vagy. -mondta nevetve.

-Köszi, de menjünk, mert már biztos fáradt vagy. Majd holnap beszélgetünk. -kézen fogva sétáltunk el a kocsinkig, ami a hotelbe vitt minket. A reptér és a hotel bejárata is tele volt fotósokkal. Komolyan hihetetlenek. Honnan tudják folyton, hogy hol jár az ember?

-Jó éjt cicám. -csókolt meg, majd édesen magához vont.

-Jó éjt, szeretlek. -öleltem én is át, de ő még egy picit szorosabban ölelt magához, amin picit felnevettem.

***

Július 2.

-Hope, kelj fel. mennünk kellene már az arénába.

-Majd utánatok megyek. Képtelen vagyok még felkelni. -húztam a fejemre a párnát.

-Rosszul vagy?

-Csak egy kis hányinger. Csak a szokásos, ne aggódj.

-Ha rosszul vagy, akkor nem hagylak itt.

-Harry menj. Elleszek, gyorsan összeszedem magma és utánad megyek, oké?

-Jó, de siess. -mondta, még kaptam tőle pár gyors csókot és el is ment.

Lezuhanyoztam, hogy felfrissüljek, csináltam egy sminket, gyorsan kivasaltam a hajam és felkaptam valami ruhát, amit elől találtam.

A szálloda éttermében gyorsan bekaptam egy szendvicset, közben az aktuális testőröm is megérkezett és sikerült a sok fotós közt eljutni az autóig is. 

Mikor az arénához értünk pár lány már kint volt, csináltunk közös képet. Kérdezgettek a babáról. Olyan aranyosak voltak, egyáltalán nem voltam ellenségesek.

-Szia, Cicám. -ölelt meg Harry hátulról. Nem is láttam, hogy jön, így először picit megijedtem, amit észre is vett. -Azért ennyire nem vagyok rémisztő.

-Tudod, hogy nem vagy az. -nevettem.

-Akkor jó. Dögös vagy, de itt ma nem rock koncert lesz, helyet tévesztettél.

-Akkor tegyél róla, hogy rock koncert legyen, mert nem megyek sehova.

-Jó hát alkudozhatunk a dologról. -ölelt át a derekamnál, míg én a nyaka köré tekertem a kezeimet. -Amúgy beszéltem a dokiddal és hát kérdezgettem egy pár dologról.

-Igen tudok róla. -vágtam közbe. -Tudom, hogy megkérdezted, hogy lehet-e szexelni terhesen. Aggódtam, nem tudtam, hogy lehet-e, igazából nem is ez, csak betegnek hangzik, de elmondott mindent, de gondolom este nagyon fáradt leszel, szóval ezt a programot máskorra kell halasztani. -húztam.

-Azért annyira csak nem leszek fáradt. Mellesleg van egy saját öltözőm, említettem?

-Türelmetlen vagy.

-Igen az vagyok, de ne ítélj el. Mióta kiderült a baba dolog nem voltunk együtt és már nagyon hiányzol.

-Akkor lehet, hogy meg kellene látogatnunk azt az öltözőt.

***

-Harry nem árt a babának a szex? -jött felénk Louis mikor kijöttünk az öltözőből. -Bocs de hallani titeket az egész folyosón. -Louis Harry bosszús pillantása után elhallgatott és egyből megölelt. -Jól látni kislány.

-Téged is dili. -öleltem meg én.

-Na hagy nézzem azt a pocakot. -alig, hogy kimondta fentebb húzta rajtam a pólót. Sok dolga nem volt, mert amúgy is rövidebb póló volt rajtam. -még nem is lehet látni, csak egy nagyon, de nagyon picikét. Mikor kezd nőni.

-A doki azt mondta, hogy most már látványosan fog nőni. Eddig azért nem nőtt nagyon, mert nagyon vékony voltam, de most, hogy már visszanyertem a súlyom, így napról napra látszódni fog.

-Azért én örülök, hogy sokat leszel velünk, így mi is láthatjuk minden nap. Még sokat kell hozzá dumálnom, hogyha kibújik, akkor egyből tudja, hogy ki vagyok. ne csak a semmiből jöjjön neki valami idegen hang. -kezdett bele Louis, Harryvel csak nevetni tudtunk rajta.

-Csak ne fáraszd le nagyon az kismamát. -bökte oldalba Harry.

-Nem jobban, mint te pár perce. -tett egy célzást és ment tovább.

A próba közben a srácok végigtapogatták  a pocakom és millió kérdést tettek fel. Nem is lehetett nagyon próbának nevezni.

A következő egy hét is hasonlóan a srácok és a körülöttük lévők kíváncsiskodásával telt. Látszott rajtuk, hogy már az épp elég furcsa nekik, hogy valaki van Harry mellett, nemhogy még terhes is.

Amúgy Harry kihasználta az orvos engedélyét, így a kismama torna is kipipálva, de fogadtak mellém egy nőcit, akivel minden nap kismama tornázok, így nem nagyon szenvedek mozgáshiányban.

Július 9-10.  -Toronto

-Hello Toronto. -szólaltam meg, mikor leszálltunk a gépről.

-Jobban vagy? -kérdezte Harry, ahogy mellém sietett.

-Persze, semmi baj, csak a hányinger, de azt mondta a doki, hogy ez már inkább az utazás, mintsem a baba miatt van.

-Jó, de azért majd este beszédem lesz a pocaklakóval, hogy kíméljen egy picit. -mosolygott rám. -De induljunk, mert vár az orvos.

Igen, ma végre kiderül, hogy milyen nemű a pocakomban lévő emberke. Harry teljesen rá van pörögve a témára. Az utóbbi egy hétben csak azt hallgattam, hogy miket kellene venni és, hogy mi lesz a neve és ehhez hasonlóak. Persze a srácok sem kíméltek, főleg nem névválasztás téren. Louis szentül hiszi, hogy a legmegfelelőbb név a Pókember, ha fiú lesz. Valaki segítsen!! Persze azért aranyosak, hogy ennyire törődnek már most a babával.

-Hope, moszt tudod meg, hogy kiszlán lesz? -totyogott felém Lux

-Még nem biztos, hogy kislány lesz kicsim. -fogtam meg az apró kis kezét, ahogy leguggoltam hozzá.

-Hally azt szejetné, ha az lenne.

-Tudom, de ezt nem ő dönti el.

-Hanyem?

-A baba pocakomban, dönt, hogy mi szeretne lenni, de ma a doktorbácsi elmondja, hogy hogy döntött.

-De a doktoj báci honnan tudja? Megbeszéjik?

-Igen, ők ketten tudnak csak beszélgetni, egy nagy gépen keresztül. Mikor te voltál anyu pocakjában, akkor te is beszélgettél ám a doktor bácsikkal.

-Mehetünk kicsim. -szólt utánam Hary, közben Lou is elvitte Luxot. -betettem a kocsiba a cuccainkat. Beteszik őket a szobánkba mire odaérünk.

-Szupi. Na, felkészültél?

-Hát még alakul a készülés, de már nagyon izgatott vagyok. -vallotta be mosolyogva.

49. fejezet - Munka...

Június 15. London.

-Szia Sean. -öleltem meg mikor a fotó stúdióba értem.
-Szia. Menj és csinálnak neked sminket meg hajat. -sürgetett. -Amúgy szupik a ruhák, már megnéztem őket.
Sean kérésének eleget téve beültem a sminkszobába és hagytam, hogy nyúzzanak. A hajam behullámosították és kaptam egy csodaszép sminket is.

A fotózás jó hangulatban telt. Minden egyes emberke nagyon aranyos volt és í ruhák eszméletlen jók. Minden meg is kaptam, mert a következő egy-két hónapban hordanom kell őket a reklám miatt, de nem bánom, mert nagyon tetszenek és mivel a hasam még engedi, hogy hordjam őket, így semmi akadálya.

Késő este értem haza és bár Harryéknál most nem ennyi az idő, így vonakodva hívtam fel, de kivel a lelkemre kötötte, hogy hívjam, ha végeztem, így mégis felhívtam.

-Szia cicám. -köszönt egyből kedvesen. -Most végeztetek?

-Már úgy 2 órája végeztünk, de most értem haza. Seanal beültünk még egy kávéra. Milyen napod volt.

-A szokásos, de egyre több rajongó kérdez felőled és úgy látom, hogy nagyon kezdenek megszeretni.

-Attól még a banda fele a pokolra kíván. Twitteren egy páran elküldtek melegebb éghajlatra, mióta kipattant a baba ügy. Azt írják, hogy volt eszem, hogy felcsináltassam magam, hogy velem maradj. -kezdtem mesélésbe.

-Kicsim ne foglalkozz velük. Csak féltékenyek. Tényleg hagyd őket a francba.

-Oké, hagyom, de azért bánt.

-Tudom Kicsim, de ezek ellen úgyse tudunk mit csinálni. -beszélgettünk még pár percet, de dolga volt, így hamar elköszöntünk. Én amúgy is alig vártam, hogy aludjak egy nagyot. 

***

Június 16-17-19. London.

A fotózás utáni na Sean azzal állított be, hogy szervezett nekem pár koncertet. Muszáj volt mostanra, mert az új lemezzel muszáj fellépni, de nem hagyhatjuk arra az időre mikor már látszik a hasam, így munkának álltunk. Három napot végigpróbáltunk, hogy tökéletesítsünk a hibákon és elég jó eredménnyel fejeztük be a próbákat. Meg is kaptam Seantól a koncertdátumokat. A koncertek kezdetéig más feladatom nem kaptam csak a pihenést és emellett laza munkaként Seanal összeállítottuk a ruhákat a fellépésekhez. Nem akartuk túlzásba vinni a ruhákat, nehogy az legyen a vége, hogy "ez terhesen kiáll ebbe?" azért csak 2 szettet állítottunk össze és azok is inkább visszafogottabbak. Viszont azokból a ruhákból válogattunk, amiknek az arca vagyok, így a reklám feladat is teljesítve.

          

dátumok:

Június 22. - London

Június 23. - Párizs

Június 25. - Barcelona

Június 26. - Róma

Június 28  - Amszterdam

Június 29. - Dublin

Június 30. - London.

***

Június 22.- 30

-Izgulok, mivel lesz, ha nagyon eltolom. - nyaggattam Harryt telefonon.
-Kicsim én tudom, hogy ügyese leszel. -nyugtatott. -Végigcsináltál már egy pár fellépést. Hidd el nem lesz gond.

Harry szavai löketet adtak. Mindig eltudta érni, hogy jobb kedvem és ezek a bátorítások erőt adtak az egész koncertsorozat alatt. Fárasztó volt, hogy néha már aznap gépre kellett ülni, mert másnap egy máik országnap lépek fel, de gyorsan eltelt ez a pár nap és az egész csapat fellélegezve jött le a színpadról az utolsó koncert után.

Július 1.

Másnap kicsit kialvatlanul de gépre ültem, hogy Harry után menjek. Felültem az első gépre, ami Rutherfordba vitt, ahol éppen ma este turnéznak. Most boldog vagyok, mert tudom, hogy egy ideig Sean direkt nem tervezett nekem koncerteket, hogy tudjak pihenni a baba miatt. Az interjúkat is úgy tervezte be, hogy éppen oda tett be egyet-egyet, ahol a srácok fellépnek, mert most egy egész hónapig utazok velük.

Annyira jó lesz Harryvel ennyi időt ennyit tölteni. Az x factor óta egyáltalán nem volt időnk egymásra, de most minden percet bepótolunk.

48. fejezet - Te babát vársz?

Június 11. Miami

-Nem hiszem el, hihetetlen, hogy nem tudja megoldani a doki, hogy máshogy feküdjön  agyerek. -pampogott Harry a sikertelen ultrahang után.
-Harry nyugi, nem tudja, forgatni a gyereket a hasamba. Ha hazajössz akkor együtt elmegyünk és megnézzük, hogy kisfiú-e vagy kislány.
-Jó, tudom csak tényleg szerettem volna tudni. Kell még vennünk egy csomó mindent és, ha nem tudjuk, hogy milyen nemű, akkor nehéz lesz vásárolni.

-Nincs kedved valahova elmenni vacsizni? Úgy sem néztünk még körbe a városban. -fordult felém az ágyon, közben a pocakom simogatta.
-Mehetünk. Várj hív Sean.

-Szia Hope, na beszéltem Paulal is és tennetek kellene ki Harryvel egy képet, ami utal a babára. Lassan nőni fog a hasad és balhé lesz, ha csak így tudják meg.
-Oké Sean, megoldjuk. Puszi. -tettem le.

Baj van? -kérdezte egyből.
-Azt mondta, hogy tegyünk ki valami képet, ami arra utal, hogy baba lesz. Beszéltek Paulal és elvben így lenne a legjobb.
-Jó, én teszem ki. De akkor egy olyan kellene, hogy ne legyen egyértelmű, hogy te vagy rajta.
-Csináljuk azt, hogy adsz egy puszit a hasamra és én fényképezem. Csak a hasam meg te leszel benne.
-Oké, akkor itt a telóm. Csináld meg. -kitettük a képet instagramra. Harry azt a címet írta mellé, hogy a "leggyönyörűbb pocaklakó tulajdonos". Sean 10 perc múlva hívott is, hogy tökéletes.

-Harry, ebben jó leszek? -jöttem ki a fürdőből felöltözve.

-Cicám, mindenben csodaszép vagy. -csókolt meg. -Indulhatunk?
-Igen, én kész vagyok. -kihasználva, hogy nem mindennap vagyunk Miamiban a partra mentünk egy hangulatos kis étterembe. Útközben megtalált minket pár fotós és pár rajongó is.

-Kérdezhetek valamit?- fordult felénk egy 15 év körüli lány.
-Persze. -mosolygott rá Harry.
-Hope van azon a képen, amit ma kitettél? Ő vár babát?
-Igen, Hope van a képen. -válaszolt kedvesen.
-Biztos nagyon aranyos lesz. -folytatta kedvesen. Csinált még velünk pár képet és mentünk is tovább. Aznap este még legalább 15 olyan emberkébe botlottunk, aki ugyan ezt a kérdést tette fel és a válasz mindig ugyan az volt. Sokan meglepődtek, de úgy tűnt, hogy mindenki szeret minket és örülnek a boldogságunknak.

Június 12.-13.

Még egy napot töltöttünk Miamiban, de másnap este Ft. Lauderdaleben volt a srácoknak koncertje. Annyira aranyosak voltak. Mindegyik körbeugrált a baba miatt. A rajongók egyre aranyosabbak velem és persze ebben a 2 napban sem hagyták nyugodni a baba témát. Már minden minden újság megírta, hogy terhes vagyok. Elég nagy a felhajtás, de végül is elég nagy szó, hogy Harry megmarad egy lány mellett. A legtöbb cikknek nem véletlen ez volt a lényege.

Június 14.

A tegnap esti koncert után egyből visszajöttünk Miamiba. Reggel picit tovább aludtunk, de a délután még próbáltam kihasználni, mert a srácok ma esti koncertjére már nem tudok maradni. Kaptam egy felkérést egy angol divatcégtől, hogy legyek én a következő kollekciók arca, ezért a fotózás miatt haza kell utaznom.

-Ha megkapod a képeket, akkor küld át őket, mert kíváncsi vagyok rájuk.
-Rendben mindent átküldök.
-Nagyon szeretlek. -ölelt meg még egyszer és kaptam tőle egy utolsó csókot is, mielőtt az arénához ért a taxi, amelyik a reptérre visz.
-Én is szeretlek. -mosolyogtam rá mielőtt beszálltam a taxiba. Már beültem, de Harry gyorsan behajolt mellém és adott egy puszit a pocakomra is.
-Vigyázz a picire és csináld úgy, hogy kislány legyen. -mosolygott rám mire az aréna előtti rajongók majd elolvadtak.
-Igyekszem. -nevettem és adtam ég neki egy utolsó csókot. Integetett utánam, amíg a taxi ki nem ért az utcából.

Órákba telt míg becsekkoltam és még annál is több idő volt míg visszaértem Londonba. Amint megérkeztem hazamentem és kipihentem a hosszú utat, nem mintha nem aludtam volna végig a repülőn, de muszáj pihennem, mert holnap fotózás és hosszú nap vár rám.

47. fejezet - Napok, napok, napok

-El sem hiszem, hogy vége a turnénak. -dobtam le magam az első kanapéra a backstageben.
-Nagyon ügyes voltál Kicsim. -jöttek be anyáék Caraval karöltve az öltözőbe.
-Nagyon jól is éreztem magam, tényleg fantasztikusak ezek a srácok.
-Igen azok, de most már pihenhetnél egy kicsit, hosszú volt ez a pár hét.
-Az lesz, ne aggódj. Ma alszok egy nagyot. Holnap találkozok Harryvel is, már nagyon hiányzik. Vele töltök pár napot, aztán leforgatunk Seannel 2 klipet és utána már szinte semmi dolgom.
-Csak óvatosan. Harrynek pedig add át, hogy pusziljuk és szeretnénk végre látni.
-Oké anya, átadom, de megígérem, hogy összehozunk egy hétvégét mikor nálunk leszünk. Amúgy Harry azt szeretné, hogy költözzek hozzá.
-Drágám, hamarosan egy család lesztek, ez természetes.
-Igen, lehet, hogy igazad van., anya.
-Na gondold át, aztán majd megbeszéljük, most megyünk mi is.
-Sziasztok. -öleltem meg őket egyenként. Caraval még beszélgettem egy kicsit, faggattam Justinról. Úgy örülök, hogy velük is minden a legnagyobb rendben. Tényleg olyan aranyosak együtt.

-Kicsim, baj van? Azt mondtad a koncert után egyből hívsz. -kezdte Harry mikor felvettem a telefont.
-Nincs baj, csak szusszantam egy kicsit. De most inkább aludnék. Holnap korán kelek a gép miatt.
-Alig várom, hogy lássalak. -mondta kedvesen. Ilyenkor mindig kicsit összeszorult a szívem. Aranyos, hogy mindig ilyeneket mond.
-Én is várom. Holnap dél körül már ott vagyok.
-Oké, és várlak. szeretlek Nuszifül.
-Én is szeretlek Harry. -köszöntem el és, egyből ágyba parancsoltam magam.

***
Április 12. Hamburg

-Cicám, de jó, hogy itt vagy. -ölelt meg egyből Harry.
-Ó cicáim, úgy hiányoztatok, tűnt fel Louis és jól megszorongatott minket. -Hope, hagy lássam a pocakod, látni akarom. -kérlelt. Muszáj voltam neki megmutatni, mert különben nem hagyja abba. -Mikor kezd el nőni a pocakod?
-Úgy egy hónap múlva már lehet majd látni. Azt mondta a doki, hogy mivel nagyon vékony voltam, így később kezd majd látszódni, mert először csak a saját súlyom jön majd vissza.
-De szupi lesz, majd akarok neki esti mesét olvasni. -élte bele agát, de Harry kidobálta az öltözőből, amit Louis igen csak duzzogva fogadott.
-Mikor nézetjük meg, hogy kislány vagy kisfiú-e? -kérdezte Harry miután Louis elment.
-Úgy egy hónap múlva. Ajj tudni is akarom, de nem is. Fura, de persze mindenképp meg kell nézetni, hogy tudjunk neki venni ruhákat, meg ilyen apróságokat.
-Igen, pont mondani akartam, hogy majd vásárolnunk is kell. Amúgy gondolkodtál azon, hogy hozzám költözöl?
-Igen és anya is azt mondta, hogy költözzek, amúgy látni szeretnének már nagyon. -mosolyogtam Harryre kedvesen. -Mondtam, hogy majd összehozunk egy hétvégét.
-Ez jó ötlet. Elutazhatnánk valahova együtt.
-Jó, ez jól hangzik. -mondtam egyből.
-És mit szeretnél csinálni? Nem vagy éhes Ehetnénk valamit.
-Jó ez jól hangzik, de hívjuk a srácokat is, oké?
-Oké.

***

Harry ez nagyon szép! Nézd milyen szép! -mutogattam a hamburgi városháza felé, ami így este tényleg nagyon jól mutatott kivilágítva.

Este még a koncert után egy picit várost néztünk, de muszáj volt hamar lefeküdni, mert reggel utaztunk tovább a srácok zürichi koncertjére, majd mentünk tovább Veronába és végre mentünk Spanyolországba.

Tegnap már voltunk Milánba és most jön az én városom, Barcelona.

-El sem hiszem, hogy végre itt vagyunk. -örvendeztem mikor leszálltunk a gépről.

-Még van időnk a koncert előtt, Ha van kedved, akkor lemehetünk a partra.

-Jó, úgy is hoztam fürdőruhát. -ls mivel a többiek is jó programnak tartották a tengerpartozást, így ők is velünk tartottak. 

***

-Kár, hogy csak egy napot voltunk itt, de legalább megnéztünk egy csomó mindent. -összegezte Harry a napot fáradtan. 

Reggel kicsit szomorúan, de muszáj volt külön válnunk. Én mentem vissza Londonba, ők pedig mentek tovább turnézni.

Április 24.- 26. 

Sikerült leforgatni az első klipet, alig várom, hogy kész legyen és megnézhessem, de azt is várom, hogy holnap legyen, mert Harry végre hazajön és egy egész hetet együtt lehetünk. 

Végre összetudtuk hozni a nagy családi banzájt. Harry családja is Londonba utazott, így tényleg családi banzájnak tudhattuk be a hétvégét is.

***

Június 8.-9.-10.

Sikeresen leforgattuk a következő klipemet is, és már nagyon izgulok, mert utazok a srácokhoz amerikába. Harry foglaltunk időpontot egy dokinál és végre megtudjuk, hogy milyen nemű lesz a baba.

***

-El sem hiszem, hogy végre megtudjuk, Hope. Én már nagyon izgulok. -mondta Harry.

-Tudom, hogy kislányt szeretnél, de azért én örülnék, ha fiú lenne.

-Igazából nekem mindegy, csak egészséges legyen, Kicsim. -ölelt meg Harry mielőtt bementünk a dokihoz.

46. - Indulás az orvoshoz!

Április 22.

Reggel irtózatos hányingerre keltem és nem sokáig maradt bennem a tegnap esti vacsora.  Nem tudom mi van velem, de lehet, hogy igaza van a többieknek és el kellene mennem egy orvoshoz.

-Kicsim, megint rosszul vagy? -kérdezte egyből Harry mikor kijöttem a fürdőből.
-Igen, de más el is múlt. Mihez van kedved este?
-Hát, mondani kell? -karolta át a derekam.
-Harry, ne mindig csak a szexen járjon az eszed.
-Oké, akkor mondjuk elmehetnénk egy moziba. Megnézhetnénk valami jó filmet.
-Ez jól hangzik. Öltözzünk fel és mászkáljuk előtte a városban. Használjuk ki ezt a napot, mert holnap egész nap próbálnom kel, de ugye eljössz velem oda is?
-Persze, hogy elmegyek, megnézem én azokat a fiúkat, hogy kikkel dolgozol. Nem tetszik, hogy ennyi van körülötted.
-Harry, de ha egyik sem érdekel.
-Tudom, tudom, de akkor is kíváncsi vagyok rájuk.
-És meddig tudsz velem maradni?
-28.-án muszáj elmennem. Párizsban lesz koncertünk. De ahogy elnéztem a koncertjeidet a hónap elejét együtt ölthetnénk.
-Uhh, az jó lenne. Kivéva, ha nem kell próbálnom. -ahogy kimondtam megint rám jött a hányinger.

-Hope, ez így nem normális. Most szépen elmegyünk orvoshoz.
-Jó legyen, de tuti csak valami gyomorvírus.

***

-Miss Colins, Mr Styles! Miben segíthetek? -kérdezte kedvesen a doki.
-Egy ideje nem érzem magam valami jól, Sokszor van hányingerem. Csak szeretném tudni, hogy mi a bajom, mert sok munka áll előttem és addigra szeretném kikúrálni magam. -magyaráztam.
-Végzett már el terhességi tesztet? -lefagytam, nem lehetek terhes.
-Nem, de biztosan nem vagyok terhes. Szedek fogamzásgátlót és menstruálok is.
-Az nem jelent semmit, attól még teherbe lehet esni. -mosolygott rám kedvesem. Mikor Harryre néztem csak bámult rám, egy szót sem tudott szólni.

Idegesen vártuk a folyosón az eredményeket, nem nagyon szóltunk egymáshoz, mindketten elég feszültek voltunk, bár én biztos voltam benne, hogy nem vagyok terhes. Minden egyes perc, amit várakozással töltöttünk legalább években volt felmérhető.

-Készen vannak az eredmények. -szólt az orvos, mire egyből a kis rendelőbe siettünk.-Nos Miss Collins, tudniuk kell, hogy nagyon ritka, de bizony fogamzásgátlás mellett is teherbe lehet esni és ön bizony terhes. -Harryre néztem, aki szintén se köpni se nyelni nem tudott.
-Egy pillanat, akkor ott bent.. -mutatott a hasamra. -... van bent egy pici? -kérdezte kétségbeesetten, tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.
-Igen van. -mosolygott az orvos.
-De-de várjon doktor úr, ugye-ugye kislány? -kérdezte Harry már mosolyogva. Alig hittem a fülemnek és én is vad vigyorgásba kezdtem Harry reakciójára.
-Ha szeretnék, akkor megtudjuk nézni, de várjuk egy picit. A magzat körülbelül egy hónapos. Ha várunk, akkor sokkal biztosabb eredményeket tudok majd mondani.
-De akkor majd tényleg nézzük meg, tudja én egy kislányt szeretnék. Olyan zöld szemű, szép kislányt, tudja. -lelkesedett Harry. -Egy szót sem szóltam egész végig. Egyrészt fel sem fogtam, hogy én most komolyan terhes vagyok, másrészt azt is nehezen fogtam fel, ahogy Harry reagált a dologra.

***
-Mikor meghallottam, azt hittem ki fogsz akadni. -mondtam mikor beszálltunk az autóba.
-Ugyan Kicsim, dehogy. Nem mondom, meglepett a dolog, de ez nagyon jó hír. -guggolt le elém a kocsi ajtajánál és kezem kezdte simogatni. -Figyelj én imádlak és tök mindegy, hogy most vagy 5 év múlva esik be egy gyerek. Tudom, hogy elfoglaltak vagyunk, de meglátod, megoldjuk. -mosolygott rám.
-Köszönöm, szeretlek. -csókoltam meg. -De menjünk, mert ezt meg kell beszélnem Seanal.

***
-Hogy mi? terhes vagy? -kerekedett nagyra a szeme.
-Jól hallottad.
-Jó hát ezt egyenlőre nem kell senkinek tudni és örülnék, ha Harry is csak a legfontosabb embereknek mondaná el. -Harry nagyban bólogatott. -Majd a koncertek alatt kevesebbet táncolsz, hogy nehogy bajotok essen a babával, majd a srácok dolgoznak helyetted, elvégre az a dolguk. -mosolyodott el végre Sea is. -És tudjátok már, hogy kislány-e vagy kisfiú?
-Azt még nem, de én már nagyon kívánci vagyok. Azt mondta a doki, hogy a turné után nézzük meg, addigra tud biztosat mondani. Annyit mondott, hogy kíméljem magam.
-Oké, ez így lesz, de attól még holnap muszáj egy utolsó próbát tartani. Amúgy képzeld pont mielőtt jöttetek kaptam egy emailt, hogy már országszerte 200 ezer lemez elfogyott és már fél milliónál tart az xfactoros lemez.
-Azt hiszem ez egy jó nap, de fel kellene hívnom anyuékat és neked is Harry. -fordultam felé.
-Igen ez igaz. -egyezett bele. -visszamentünk a szállodába és felkészültünk a nagy bejelentésekre.

***
-Kész vagy? -kérdezte Harry.
-Igen, hívhatjuk először anyumat. -mondtam egyből.

-Szia Anya. -vette fel egyből.
-Szia Kicsim, mond csak.
-Ott van apa is? -kérdezte.
-Igen, baj van?
-Nem, de léci hangosíts ki.
-Kivagy hangosítva. -mondta
-Nos van egy bejelenteni valóm. -kezdtem. -Terhes vagyok.
-Kicsim ez fantasztikus!/Hogy mi? -mondták egyszerre.
-Ma voltunk orvosnál és egy hónapos a pici. -kérdezgettek még egy keveset, de megbeszéltük, hogy ha jönnek a koncertre, akkor mindent elmesélek. Ezután felhívtuk Harry családját is, akik szintúgy oda voltak a hírtől. Cara is Justin is értesült a srácok pedig már azon veszekedtek, hogy ki lesz a keresztapja. Szóltunk Simonnak is és Harry is felhívta a saját managementjét. Azt hiszem most már mindenki tudja, akinek tudnia kell.

-Harry a maradék 8 hónapban így fogsz rám nézni? -kérdeztem mert nagyon zavarba hozott.
-Igen, szokj hozzá. -bújt hozzám a takaró alatt. -Szerinted mikor kezd majd mocorogni?
-Még az se látszik, hogy terhes vagyok. -nevettem. -Biztos majd, ha nagyobb lesz. Nem tudom, bármilyen furcsa még nem voltam terhes. -nevettem megint.
-Azt egyből gondoltam. Szerinted, ha adok neki puszit, akkor tudni fogja? -ahogy kimondta, már fejjel a takaró alatt volt. -Szia pocaklakó. -köszönt édesen. -Én vagyok az apukád és nagyon igyekezz ám, hogy kislány legyél, hallod? -éreztem, hogy ad egy puszit a hasamra mielőtt visszajött mellém. Az este további részében simogatta a hasam, amíg beszélgettünk. El kell ismernem, ez egy jó nap.

45. fejezet - Ez nekem miért nem mondtad el?

"Holnap reggel 10-re leszerveztem neked egy exkluzív interjút. Csini legyél. 9-kor hívlak, hogy hol találkozzunk." -jött az sms Seantól.

-Harry ne haragudj, de le kell mondanom a reggeli medencézést, mert Sean leszervezett nekem egy interjút.
-Semmi baj Kicsim. De ugye elmehetek veled? -kérdezte mikor bebújt mellém az ágyba.
-Persze, hogy eljöhetsz. Utána pedig egy nagyot akarok szexelni. -mosolyogtam rá.
-Na látod ebben egyet értünk. Ma úgyis mindketten fáradtak vagyunk, bár én van, amihez soha, de tudom, hogy neked is hosszú napod volt.
-Imádlak. -bújtam hozzá és jó hamar el is aludtunk.

***

Április 21.

-Szerinted melyiket vegyem fel?
-Szerintem ezt, nekem ez tetszik jobban.
-Igen, szerintem is ez lesz a jó. -mosolyogtam rá és el is mentem felvenni a kiválasztott ruhát.

-Szia Hope, egy étterembe kellene jönni, elküldöm a címet sms-ben.. -mondta egyből Sean mikor felvettem a telefont.

-Jó, azt tudom is, hogy hol van. Amúgy mivel csinálom az interjút?

-Jay Lenoval? -alig hittem a fülemnek, hogy tessék?

-Ez most komoly?

-Bizony komoly, Hope. Na siess.

Harryvel egyből taxiba pattantuk és a címre igyekeztünk, amit Sean elküldött. Nagyon izgultam, mert Jay nagyon híres és remélem, hogy jól fog végződni ez a mai nap.

A hely, ahol az interjút csinálni fogjuk, nagyon tetszik, elég meghitt, most már tényleg kezdhetnénk.

-Szia Sean. -öleltem meg mikor odaértünk.

-Szia Drágám, menj csak be, kezdhettek is. Mi Harryvel majd csak nézzük a dolgot. A kamera mögött fogunk ülni.

-Oké. -mosolyogtam rájuk.

-Szia Hope, nagyon örülök, hogy elvállaltad ezt az interjút. -köszönt Jay mikor leültem vele szembe. 

-Én köszönöm, hogy Jay. Én is nagyon örülök.

-Figyelj kislány ln ma meg foglak izzasztani szóval készülj fel. -nevetett. -Az igazság, hogy én most nem a versenyre vagyok kíváncsi. Mindannyian örülünk, hogy sikeres voltál és, hogy igáig eljutottál, de te is tudod, hogy az embereket nem ez izgatja és most engem sem.

-Ne kímélj Jay.

-Figyelj, én a verseny alatt egy erős lányt láttam benned, mindig vidám voltál, nevettél, de ez a verseny után eltűnt. Ennek csak Harry volt az oka?

-Nos egyrészt igen ő volt az oka. Elsősorban hirtelen nagyon sok minden zúdult a nyakamba. Interjúk, idegen emberek, hirtelen fellépések és ezek mögött nagyon sok munka. Egyrészt felhasználtam minden tartalék energiámat, másrészt, szerettem volna többet Harryvel lenni, de sosem jött össze.

-De ez nekem nem elég, mesélj többet.

-Már volt, hogy a verseny alatt is összevesztünk. Nem akartam vele lenni, mert féltem, hogy a média tönkre teszi a kapcsolatunkat a folytonos vájkálódásukkal. Ezeknek a veszekedéseknek az eredménye volt a Brit Awards utáni cikkáradat, de a végén megbeszéltünk és kibékültünk.

-Szóval, úgy gondolod, hogy csak a te hibád volt ez a veszekedés? Ne már Hope, Styles sem tökéletes.

-Ne persze nem az, ahogy én sem. Először az én hibám volt, mert én kezdtem el emiatt kattongi, aztán mikor összevesztünk mindenfélét vágtunk egymás fejéhez, és ő is nagyon kiabált velem. Egy részem felfogta, hogy ez azért van, mert nem akar elveszíteni, de nagyon meg is ijedtem, mert volt már rossz, nagyon rossz tapasztalatom ezen a téren. A volt barátom nem igen becsült meg és az is előfordult, hogy bántott. Megijedtem Harrytől, nem akartam, hogy ő is ilyen legyen. -Harryre néztem, aki értetlenül meredt rám, mivel erről még neki sem meséltem.

-Ezt Harry is tudja?

-Nem, erről sohasem beszéltem neki. -ismertem be.

-Csak ennyi volt? Csak bántott, bár az persze épp elég, hogy elmenjen a kedven a srácoktól.

-Nem igazából nem csak erről volt, szó, de erről nem szívesen beszélek. És igen elment tőlük a kedvem. Sokéig nem randiztam senkivel, mert nem bíztam senkiben, vagyis fiúkban. De mikor megismertem Harryt ő annyira más volt. Másodpercek alatt elérte nálam azt a bizalmat, ami másoknak sosem sikerült. Kicsit harcoltam ellene az elején, de csak megadtam magam.

-És mi volt a második összeveszés? Helyes lány vagy, de pár nap alatt olyan lettél, mint egy múmia. Nagyon nem néztél ki jól, és a médiában Harry kitöréseiről is lehetett olvasni.

-Szokás szerint megint én pánikoltam be. AZ elején anyira jó volt, hogy végre láthatjuk egymást, de ezek egyre ritkábbak lettek, pluszba nekem is lettek koncertjeim és egyre inkább össze egyeztethetetlen lett az időnk. Ő próbált nyugtatni, de nem nagyon sikerült, végül, úgy döntöttem, hogy inkább nem lássam, minthigy keveset. Ezt az időszakot elég rosszul viseltük, én sokat fogytam ő pedig, magát őrölte. Egyikünknek sem volt jó, végül Simon felnyitotta a szeme és felhívtam Harryt, hogy beszéljünk. Egyértelmű volt, hogy ebből békülés lesz, de tudtuk, hogy nem lesz egyből egyszerűbb.

-De volt egy kórházas eseted is, akkor mi is történt?

-Egyszerűen sokat dolgoztam és stresszes voltam mellette. Kimerültem és elájultam. Az orvosok elrendeltek nekem pár nap pihenőt, amit Harryvel töltöttem és javulni látszott a dolog. Azóta minden rendben.

-Jobban is nézel ki, mint pár hete az biztos. -mosolygott rám Jay kedvesen. -De tudod valamiről azért kell ennek a dologról még szólnia és szeretném, ha őszinte lennél velem. Szeretném, ha mesélnél a volt barátodról.

-Szinte mindent elmondtam Jay. Sokat veszekedtünk, volt, hogy sokat ivott és bántott, de a többiről nem szeretnék beszélni. Az már tényleg csak az én dolgom.

-Na úgy látom, hogy ezt nem tudom kiszedni belőled. Na sebaj, de hogyan tovább?

-Hétfőn megjelenik a saját albumon és angliai turnéra indulok. Már nagyon várom. Az x factoros lemezem pedig egyre többen veszik. Amúgy a koncertek után lesznek dedikálások is. remélem sokan eljönnek majd. 

-És, hogy állsz a rajongókkal? Jóban vagy velük? Vagy mi a helyzet Harry rajongóival?

-A  rajongóim írtó édesek. Nagyon sokan követik, hogy mi történik velem és sok bíztatást kapok tőlük. Rengeteg levelet írnak, meg hozzászólásokat különböző portálokon. Nagyon édesek. Harry rajongó pedig nagyon vegyesek. Sokan szidnak, ami rosszul esik, mindketten rosszul viseljük, de szerencsére egyre többen elfogadnak minket, ami tényleg nagy boldogság.

-Nos Hope, én nagyon örülök, hogy beszélgettünk. Sok szerencsét kívánok a munkádhoz és a szerelmedhez is és maradj az az erős lány, akit megismertünk, oké?

-Oké, Jay. Köszönöm.

***

-Ez húzós volt, kaptam le magamról a mikroportot.

-Nem baj Kicsim, ügyes voltál. -ölelt meg Harry mikor odaértem az asztalukhoz.

-Bocs, hogy magánélet volt a fő téma, de Seanal ezt beszéltük meg. -jött oda Jay is.

-Igen tudtam, hogy ez lesz, mondta Sean. -válaszoltam kedvesen.

-Ha úgy döntesz, hogy egyszer beszélnél a olt kapcsolatodról, akkor hozzám jöhetsz. Látom rajtad, hogy nem volt oké a dolog, de elfogadom, hogy nem akartál róla beszélni.

-Még átgondolom Jay.

***

-Figyelj Hope, azért én szeretném, ha elmondanád nekem, hogy mi volt a volt barátoddal. Légyszíves legyél velem őszinte. -tudtam, hogy nem úszhatom meg ezt a beszélgetést és azt is, hogy Harrynek elmondhatom, így nem is gondolkodtam sokat a dolgon. Leültem az ágyra és ő is egyből mellém ült.

-Szóval, azt már tudod, hogy volt, hogy bántott. -kezdtem bele. -Volt, hogy kórházba kerültem miatta, mert megvert. Ezt mindig csak a piának tudtam be, de mindig megbocsájtottam neki. Ott telt be a pohár mikor egy buliban egy haverjával nagyon berúgott. Először csak megütött, de azt hittem, majd leáll, ha józanodik, de nem így lett, egyre többet ittak és a haverjával együtt megerőszakolt. -nagyon nagyon nyeltem, hogy el nem bőgjem magam, de egyre inkább úgy tűnt, hogy ez az erős vagyok, ma nem nagyon fog menni.

-Jézusom, Hope. annyira sajnálom. -ölelt meg Harry szorosan. -Sajnálom, hogy kiabáltam veled. Soha többet nem lesz ilyen, oké? -közben a hátam simogatta. -De miért nem mondtad ezt el nekem akkor, Hope?

-Harry megijesztettél. Nem tudtam volna elmondani, de léci ne beszéljünk erről, szeretném elfelejteni.

Ha már akkor ismerlek, akkor tuti kinyírom azt a rohadékot. -mondta végül dühösen, de közben olyan szorosan ölelt, hogy tudtam, hogy benne bármikor bírhatok.