Carat elvittem egy darabig taxival, majd én is hazaindultam. Szerencsére a taxi hamar hazaért velem. Kifizettem és indultam is. Mikor hazaértem anyuék, mint valami rendőrségi kihallgatáson, úgy faggattak. Elmeséltem nekik, hogy mi történt, majd elvonultam a szobámba. Épp zuhanyozni indultam, mikor sms-em jött.
"Tudom nem úgy tűnt, de örülök, hogy hozzám kerültél. Ezt holnap beszéljük meg, mert nekem fontos. A számom mentsd el. Jóéjt! :) xH" -elolvastam az üzenetet és csak néztem. Igen észrevettem, hogy nem repdes az örömtől, mikor meglátta a nevem, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Furcsa, hogy ilyen nyíltan bevallotta, hogy nem örült először nekem. Vagy mégis? Mert azt írta, hogy örül. Nem igazodok én ki ezen a srácon. És miről akar velem beszélni? Felfogtam, hogy csak a Taylor szám miatt volt baja. Vagy mégsem? Gyorsan írtam neki egy választ.
"Rendben, akkor holnap. Jóéjt! :) -ahogy elküldtem rá egy percre megint küldött egy smst.
"Nem is érdekel miről akarok veled beszélni? Nekem jó estém lesz, köszönöm. :) xH"
"Majd holnap úgy is megbeszéljük. Örülök. :)"
"Akkor holnap! :) xH" -komolyan nem értem mit akar és bár úgy tettem, mint akit nem érdekelt már alig vártam, hogy holnap legyen és, hogy beszéljünk. Bár bevallom kicsit félek, hogy mi lesz a vége. Mindegy, próbáltam nem erre gondolni. Elpakoltam annyi ruhát, ami legalább 2 hónapra elég lenne és elmentem fürdeni és hajat mosni, majd aludni, hogy holnap kipihent legyek.
*Harry szemszöge*
-Harry miért nem bírod Hopeot? Tök aranyos csaj. -mondta Niall és beült mellém a kanapéra.
-Én egyáltalán nem utálom. Nem tudom miről beszélsz. -fogtam magam és ott hagytam a fiúkat. Elvonultam a szobámra és készültem a holnapi napra. Közben végig azon járt az agyam, hogy Hope miért nem akarta egyből megtudni, hogy miért akarok vele beszélni. A legtöbb hozzá hasonló lány már kb 1millió smst küldött volna miatta, de ő nem. Lehet, hogy ennyire nem érdeklem? Ez zavart a legjobban. Nem vagyok hozzászokva, hogy ne érdekeljem az embereket. Rájöttem, hogy nem is az akasztott ki igazán, hogy egy Taylor dalt énekelt, hanem valami más.
*Hope szemszöge*
Reggel izgatottam keltem. Felöltöztem és kisminkeltem magam. Nagyon megvoltam elégedve a mai ruhámmal. Totál csini voltam benne.
Mikor odaértem az aréna bejáratához, már egy páran ott voltak. Úgy 10 perc várakozás után az utolsó ember is befutott. A bőröndjeinket elvitték és mondta Simon, hogy a fiúk is beköltöznek velünk a hotelbe, így ők már ott várnak ránk. Úgy fél órát utaztunk mire a hotelhez értünk. Mindenki megkapta a szobáját. Én is beköltöztem. Egyszerűen imádtam. Gyönyörű volt. A saját fürdőmről nem is beszélve.
Mivel Simon szólt, hogy egykor közös ebéd lesz, így csak pár dolgot pakoltam ki és mentem is a közös ebédre. Justin, a csapattársam már ott volt Harryvel meg a fiúkkal. Utoljára én és egy másik lány, Sarah érkeztünk meg. Mikor Harry meglátott mosolyra húzódott a szája. Nem nagyon tudtam ezt a veselkedését összeegyeztetni a legutóbbival. Mindegy. Az ebéd nagyon jó hangulatban telt. Justin is nagyon aranyos srác. Egyből összebarátkoztunk. Az ebéd után Simon kicsit különhívott.
-Hope, az a helyzet, hogy ma van Harry szülinapja és csináltattunk neki tortát meg minden. Szeretném, ha te vinnéd be neki, mert te a csapatában vagy. Meg inkább te, mint Justin, végül is lány vagy. Majd elkezdjük énekelni a boldog szülinapot miután te is. Már mindenki tudja mit kell csinálnia. -mivel Harry háttal ült a bejáratnak, így nem vette észre, hogy jövünk a tortával. Mikor mögé értem elkezdtem énekelni.
-Harry birthday to you .. -látszott rajta, hogy tényleg meglepődött és, hogy örül, hogy gondoltunk rá. Mikor végigénekeltem a dalt Harry felállt az asztaltól és odajött hozzám. Kivette a kezemből a tortát, letette az asztalra és megölelt.
-Köszönöm. -mondta nekem alig hallhatóan.
-Simonnak köszönd, ő találta ki. -válaszoltam neki mikor szembe került az arcunk. Ő csak elmosolyodott és barátian Simont is megölelgette. Megköszönte, hogy gondoltunk rá és, hogy milyen aranyosak vagyunk.
-De akkor este buli lesz, ugye? -persze mindenki egyből beleegyezett. Visszamentünk a szobánkba, de 5 perc után valaki kopogott.
-Nyitva! -kiabáltam az ajtó felé.
-Én vagyok az, Harry. -dugta be a fejét az ajtón.
-Gyere be. -mondtam kedvesen. Bejött és leült mellém az ágyra. Egy fehér póló volt rajta és, ahogy megtámaszkodott az ágyon megfeszült a karján az izom. Be kell vallanom, hogy igenis szexi volt.
-Szóval a tegnapi sms-t folytatnám. Ne haragudj, hogy pofákat vágtam mikor kihúztam a neved, de eléggé felidegesített mikor a Taylor dalt énekelted. Már egyáltalán nem fontos nekem, de akkor is rossz volt. Szóval csak szeretném, hogy tudd, hogy nem miattad volt, sőt. Nagyon örülök, hogy hozzám kerültél. Iszonyat tehetséges vagy és Justin is. Biztos vagyok benne, hogy ott lesztek a a döntőben.
-Legalább te biztos vagy benne. -mondtam kicsit lehangoltan.
-Ne már Hope! Nem lehetsz ilyen, ha ezen a pályán akarsz érvényesülni.
-Oké főnök. -vágtam rá egyből.
-Na kérek egy nagy mentoros főnökös ölelést. -Harry kitárta előttem a karját és várta, hogy menjek oda hozzá. Odaültem mellé és megöleltem. Megsimogatta a hátam, kirázott tőle a hideg. Elengedtük egymást. -Holnap hosszú napunk lesz, de Simon nemsokára mindent elmond. Amúgy készülj mert este nagyon megünnepeljük a szülinapomat. -mondta lelkesen. Felállt és elindult az ajtó felé, de én utána szóltam.
-Harry!
-Igen? -kérdezte.
-Még egyszer boldog szülinapot. -mondtam mosolyogva.
-Köszönöm Hope. -mondta és az arcán megjelentek a kis gödröcskéi. Miután kiment Simon hívott, hogy nagy megbeszélés lesz 1 óra múlva ott, ahol ebédeltünk. Ahogy letettem a telefont elindultam, hogy keressek valami ruhát estére.
-Én vagyok az, Harry. -dugta be a fejét az ajtón.
-Gyere be. -mondtam kedvesen. Bejött és leült mellém az ágyra. Egy fehér póló volt rajta és, ahogy megtámaszkodott az ágyon megfeszült a karján az izom. Be kell vallanom, hogy igenis szexi volt.
-Szóval a tegnapi sms-t folytatnám. Ne haragudj, hogy pofákat vágtam mikor kihúztam a neved, de eléggé felidegesített mikor a Taylor dalt énekelted. Már egyáltalán nem fontos nekem, de akkor is rossz volt. Szóval csak szeretném, hogy tudd, hogy nem miattad volt, sőt. Nagyon örülök, hogy hozzám kerültél. Iszonyat tehetséges vagy és Justin is. Biztos vagyok benne, hogy ott lesztek a a döntőben.
-Legalább te biztos vagy benne. -mondtam kicsit lehangoltan.
-Ne már Hope! Nem lehetsz ilyen, ha ezen a pályán akarsz érvényesülni.
-Oké főnök. -vágtam rá egyből.
-Na kérek egy nagy mentoros főnökös ölelést. -Harry kitárta előttem a karját és várta, hogy menjek oda hozzá. Odaültem mellé és megöleltem. Megsimogatta a hátam, kirázott tőle a hideg. Elengedtük egymást. -Holnap hosszú napunk lesz, de Simon nemsokára mindent elmond. Amúgy készülj mert este nagyon megünnepeljük a szülinapomat. -mondta lelkesen. Felállt és elindult az ajtó felé, de én utána szóltam.
-Harry!
-Igen? -kérdezte.
-Még egyszer boldog szülinapot. -mondtam mosolyogva.
-Köszönöm Hope. -mondta és az arcán megjelentek a kis gödröcskéi. Miután kiment Simon hívott, hogy nagy megbeszélés lesz 1 óra múlva ott, ahol ebédeltünk. Ahogy letettem a telefont elindultam, hogy keressek valami ruhát estére.
