Február 4.-5.-6.
Az utóbbi 3 napban szó szerint úgy hajtottak minket a próbákon, hogy a belünket is kidolgoztuk. A dalok egyre jobban mentek és a tánccal is jól haladtam. Nos igen, az utóbbi több problémát okozott számomra. Nagyjából tudtam táncolni, vagyis eddig ezt hittem. Harry a próbák 80 %-ban azon nevetett, hogy hogy botladozom, de próbáltam túltenni rajta és a maximumot kihozni magamból.
Harryre visszatérve, nos ő nagyon is igyekezett, hogy egyre jobban megszeressem, amit igaz el is ért, de próbáltam nem kimutatni, bár nála úgy érzem, hogy ez a tervem kudarcba fulladt, mert sokszor magam sem veszem észre, hogy mennyire elájulok tőle. Szerencse, hogy ezeket a reakciókat csak akkor hozza ki belőlem mikor kettesben vagyunk. Az elgyengüléseimnek hála Harry egyre biztosabb a dolgában és egyre inkább közeledik felém. Mivel még tart a kis fogadásunk ezért nem vagyok vele elutasító, egyrészt, mert a játék így kívánja, másrészt, mert én is élvezem.
A többiek már megszokták, hogy Harryvel nagyon jóba lettem és, hogy nincs köztünk semmi barátságon kívül. Szóval a kis hazugságot mindenki elhitte, kivéve Niallt. Nem azért, mert sejtette a dolgot, hanem, mert szó szerint lebuktunk előtte. Épp táncpróba közben volt szünetem mikor Harry betalált, de Niall épp akkor jött vissza a próbaterembe, mert ott hagyott valami. Addig faggatott minket, míg mindent elmondtunk neki, de megeskettük, hogy senkinek ne szóljon rólunk.
Este lesz egy kisebb meglepetés buli, mert az egyik versenytársamnak ma van a születésnapja. Tortát csináltattunk neki és vettük pár apró közös ajándékot is neki.
Este 21:00
-Boldog szülinapot Hannah! -kiáltottuk el egyszerre magunkat. Hannah nagyon megörült, hogy gondoltunk rá és szerencsére az ajándékokat is imádta. Ünnepelgettünk még egy kicsit és mindenki elment készülni a holnapra, mert holnap fogjuk megcsinálni a kis videókat az első élő showhoz, szóval mindenki nagyon izgatott. Már az ágyban voltam mikor Harry küldött egy üzenetet, hogy 5 perc és átjön. Azt hiszem ennyire lassan még sosem telt el 5 perc, de Harry végre kopogott.
-Komolyan kezdtem élvezni ezt a titkolózós, bújócskázós dolgot. Mintha valami titkos ügynök lennék. -mondta mosolyogva.
-Meg hülye is. Még hogy titkos ügynök.. -hagyjuk már. De azért aranyos volt, hogy ennyire beleélte magát.
-Mindig is éreztem, hogy szeretsz. Nagy mindegy. Itt alszok, ha nem zavar.
-Felőlem aludhatsz. -egyeztem bele. Próbáltam úgy tenni, mint akit hidegen hagy a közelléte, de ez most sem sikerült. Harry a kezeit a derekamra tette és közelebb húzott magához. A csókja már olyan volt, mintha hozzátartozna a mindennapjaimhoz. -Mikor ismered be végre, hogy te is kedvelsz engem? Nem kellene folytatnunk ezt a hülye játékot, hanem lehetnénk őszinték. -Kicsit elhúzódott tőlem és hagyta, hogy elgondolkodjak azon, amit mond.
-Talán igazad van, de ...
-Mi de? -vágott közbe azonnal. -Ne gyere a hülyeségeiddel. Kedvelsz, látom rajtad és ez épp elég, hogy igazán megpróbáljuk.
-Én csak ...
-Semmi csak, Hope. A lényeget, kérlek.
-Harry nekem ez nem ilyen egyszerű. Szívem szerint vállalnám, hogy együtt legyünk, -Itt egy hatalmas mosoly kúszott az arcára. -de a verseny még el sem kezdődött.
-Ugyan már, nem kell az egész világnak tudnia. Elég, ha csak a legfontosabb személyek tudják. Na, mit mondasz? -a válaszom egy halvány kis mosoly volt, de Harrynek ez épp elég volt, hogy megértse, amit mondani akarok. Visszahúzott magához és megcsókolt, de máshogy, mint ahogy eddig. Ez a csók sokkal szenvedélyesebb volt és még annál is őszintébb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése