7. fejezet -Az első munkanap

Február 2. - Szombat

Reggel felkeltem és már egyedül voltam a szobában. Harry biztos elment miután elaludtam, de visszhangozottak a szavai a fejemben. Kicsit fájt a fejem, de tisztán emlékeztem mindenre, ami tegnap történt. Épp indultam volna átöltözni, mikor Cara hívott.

-Szia. Mielőtt bármit mondasz én hagy mondjam el. -kezdett egyből bele. -Mi történt tegnap? Tele van veled és Harryvel a net, ahogy kicipelt a clubból. Hope nem szokásod, így kiütni magad. Normális vagy?
-Ez nem egészen így történt. Talizunk este? Gyere át, mindent elmondok.
-Oké, mikor?- kérdezte.
-Legyen 11. Szólok a portán, hogy várlak és akkor tuti beengednek.
-Oké, ott leszek. Szeretlek!
-Én is szeretlek. -köszöntem el és letettem a telefon. Mivel nem volt erőm megnézni a cikkeket, így inkább összeszedtem magam. Mire kész lettem Simon hívott is, hogy induljak a megbeszélésre. Lebatyogtam és egyből mindenki letámadott, hogy jól érzem-e magam.

-Srácok minden oké. Kössz, hogy aggódtok, de jól vagyok. -nyugttam meg őket. A megbeszélésen eldöntöttük, hogy a Kesha számot fogom előadni a listáról, de mivel Simon kitalálta, hogy 2 dalt énekeljünk, ezért szintén a listáról a Beyonce dal mellett döntöttünk. Harry is ezeket a számokat javasolta, így nem filóztunk sokat. Furcsa volt Harry közelsége az egész megbeszélés alatt. Csak mi ketten tudtunk a tegnapi beszélgetésekről és arról is, hogy ott maradt míg elaludtam. Nem tudtam hányadán állunk, de nem is nagyon akartam rajta gondolkodni. Mint kiderült Lou, a fiúk stylistja lesz a miénk is Justinnal a verseny alatt. Harryvel és Justinnal így hozzá indultunk, hogy kiválasszuk a ruhákat az első döntőre. A méreteinket már korábban levették, így elvileg már kész szettekkel fog minket várni. Az út alatt kicsit kínos volt a Harry és köztem lévő csend, de szerencsére Justin ebből semmit nem vett észre. Mikor megérkeztünk Lou egyből kedvesen fogadott minket. Nagyon közvetlen és aranyos volt. Elsőre szimpatikus lett. Harry egy gyors köszönés után egyből megindult és el is tűnt a szemünk elől és egy pici kislánnyal jött vissza. Egyfolytában hülyéskedett vele és agyon puszilgatta a kicsit. Látszott Harryn, hogy mennyire imádja. Míg mi Louval egyeztettünk ő a kicsivel játszott. Folyton csak Harry rekedtes nevetésétől és a kicsi édes kacagásától volt hangos a szoba. Lou elvitte Justint, mert ő kevesebb időt vesz igénybe, így nem kell majd rám várni. Mivel elvonultak, így Harryvel maradtam egyedül. Miután kettesben maradtunk megszólított.

-Hope, minden rendben? -kérdezte miközben Luxal lehuppant a kanapéra. Kis döntésképtelenség után végül mellé ültem.
-Persze minden oké. -mosolyogtam rá.
-Csak, mert elég csendes voltál egész nap és még hozzám sem nagyon szóltál.
-Mert nem tudtam mit, Harry. Kínos volt ez az egész nap. A barátnőm hívott fel, hogy tele van velünk a net, azóta minden ismerősöm írt legalább egyszer. Kicsit sok ez kezdésnek.
-Tudom, de elfelejtik, Hope, hidd el.
-De mi nem felejtjük el, Harry.
-Én nem is akarom elfelejteni, vagyis csak egy részét nem. -Harry komolyan nézett rám, de ahogy mondta annyira édes volt, így elmosolyodtam. -Figyelj, tudom kicsit lényegre törően mondtam azt amit, de tényleg úgy gondoltam, viszont az időzítés az rossz volt. A verseny miatt nem léphetek, pedig megtenném. Csak néztem Harryre hatalmas szemekkel. Egyrészt nem fogtam fel, amit mond, másrészt felfogtam és örültem is neki, mert Harry nagyon édes srác és nem mondanám, hogy közömbös számomra. Lux a következő pillanatba felém nyújtotta a kis kezeit.

-Lux megcsalsz? -kérdezte Harry sértődötten. A kicsi ügyet sem vetve Harryre még mindig felém nyúlt. Harry odaadta nekem én pedig az ölembe ültettem Luxot. Annyira édes volt, ahogy magamhoz vettem egyből hozzám bújt.
-Tetszel neki, Hope. Máris szeret téged. -mondta mosolyogva. Lux az arcom felé nyújtózott és adott rá egy nagy puszit. -Na most már féltékeny vagyok, csak nem tudom, hogy melyikőtökre jobban. -mondta Harry viccesen duzzogva. Közben Justin kijött és megmutatta az első ruhát, majd 20 perccel később a másikat és végül a közös dalhoz az utolsót. Harry mindre rábólintott és én is mondtam, hogy jól néz ki. Odaadtam Harrynek a picit, mert Lou hívott, hogy én jövök. Miután bezárkóztunk a szobába Lou nekem esett.

-Mindent el kell mondanom Hope. Láttam, hogy tegnap Harry rád cuppant. Kb 2 méterre álltam tőletek. Mond el, kérlek, nagyon érdekel. -kérlelt. Hirtelen megijedtem, hogy más is látott-e minket.
-Szerinted más is látta?
-Nem hinném, én voltam a környéken csak, meg a párom, szóval nem hiszem. Mond már! -lépett közelebb. Elmondtam, hogy Harry miket csinált és mondott és, hogy mi történt miután eljöttünk. -Te jó ég! Tetszel neki. Nagyon! Amúgy szerintem illetek egymáshoz.
-Az mindegy. A verseny az első! Megbeszéltük.
-Ugyan édesem, a verseny nem tart örökké. Na mindegy. Kezdjünk hozzá. -Lou jobbnál jobb ruhákat aggatott rám. Végül sikerült eldönteni, hogy mi lesz rajtam a Beyonce szám alatt. Kimentem Harryhez, Justin már nem volt ott szóval csak neki tudtam megmutatni a ruhámat.

 

-Hol van lux? -kérdeztem.

-Elvitte Tom, a papája. -mondta Harry.

-Oh, értem. Na tetszik? -kérdeztem kíváncsian.

-Fordulj meg! -utasított -Oké, szerintem tökéletes. Nagyon csinos, tényleg. -mondta mosolyogva.

-Harry, nyugodtan mond előttem őszintén. Láttalak tegnap titeket a pultnál, már Hopenak is mondtam.

-Lou, megkérlek, hogy erről senkinek ne beszélj. -végül elmosolyodott. -Rohadt dögös vagy, ha így jobban tetszik. -elpirulva mentem vissza, hogy megbeszéljük a következő ruhát. A Kesha dalhoz válogattunk. Mikor felvettem...

-Lou én ebbe ki nem megyek Harry elé. -mondtam nevetve.

-Én leszek az, aki nem megy ki, legyetek csak kettesben. Meglátod imádni fogja. -mondta Lou, közben még egyszer megnézte rajtam a ruhát.

-Ne már, ez nem is ruha. Alig fed valamit. -ahogy ezeket kimondtam Lou kituszkolt és ott hagyott minket. Lesütöttem a szemem mikor Harry elkezdett végigmérni a keveset takaró ruhámban.

 

-Hű....-kezdett bele Harry. -Ha tegnap azt mondtam, hogy fel izgat a ruhád, akkor nem tudom, hogy erre mit mondjak. -Harry felállt a kanapéról és körbe-körbe járkált körülöttem. -Ebben csak az zavar, hogy más is látni fogja. -visszament a kanapéhoz, egyből utána mentem és az első kezembe akadó párnát hozzávágtam, persze nem erőből. Harry megfogta a csuklómat és lerántott a kanapéra. Fölém helyezkedett és rám mosolygott, majd arca közeledett az enyém felé. A szívem hevesebben kezdett verni, mikor az arca már csak egy cetire volt az enyémtől. Harry lassan becsukta a szemét és megcsókolt. A kezét a combomra vezette és belemarkolt. Mikor megjött az eszem, hogy valójában mi is történik, lehámoztam magamról. Jól esett a csókja, nagyon is, de az eszemre hallgattam. Feltápászkodtam a kanapáról és visszamentem Louhoz. Nem mondott semmit, csak mosolygott. Tudtam, hogy úgyis hallott mindent, így én sem mondtam semmit, csak rámosolyogtam.  A közös dal a Live While We're Young lesz, így egy fiatalos szett mellett állapodtunk meg. Lou ma nagyon kifogta nekem azokat a darabokat, amik nem sokat takarnak, de rátudott venni, hogy fogadjam el.

-Most sem megyek ki. -mondta egyből. Hiába kérleltem, nem sikerült rávennem, hogy ne hagyjon Harryvel kettesben. Végül megint egyedül sétáltam ki a választott szettben.

 

-Látom, Lou ma nekem kedvez. -mondta egy hatalmas sóhaj keretében. Vágtam neki egy hülye fejet mire megint felállt és felém indult. Megint tett körülöttem egy pár kört majd megállt mögöttem és hátulról a fülemhez hajolt. Érzetem, hogy az ajkai súrolták a fülemen a bőrt. Egyből hevesebben vert a szívem. -Hiába állítasz le, elakad a lélegzeted, ha a közeledben vagyok, le sem tagadhatod. -a hajamat áttette a nyakam egyik oldalára. Azt az oldalt, amelyik szabadon maradt csak egy picit megérintette az ajkával. Hátulról átkarolta a derekam és végigcsókolta a szabad oldalam és a vállam vonalát. -Látod, most is akadozva veszed a levegőt.

-Ezt nem kellene. -mondtam egyből, de nem fordultam meg.

-Itt nem lát minket senki, engedd már el magad. Te is akarod, látom rajtad. -hirtelen elléptem Harrytől és visszamentem Louhoz. Bezártam magam mögött az ajtót és leültem a benti kanapéra.

-Kész vagyok tőle. -mondtam kifújva a levegőt.
-Nagyon tud az biztos. -mondta bólogatva.
-Hallottad?
-Minden szavát. -vágta rá Lou. Erre már nem mondtam semmit. Átvettem a saját ruháimat és kimentünk Harryhez.
-Indulhatunk. -mondtam Harrynek. Összeszedte ő is a cuccait, elköszöntünk Loutól és elindultunk. Na most tényleg kínos csendben telt az út, a sofőr sem szólt semmit, így néma csendben mentünk a szállodáig.