2013. április 6., szombat

37. fejezet - Ismerd meg a szüleimet

Március 18.

Közösen találkoztunk a hallban és együtt a turnébusszal indultunk el az egyik plázába, ahol a közönségtalálkozó lesz. Mikor megérkeztünk már akkor rengetegen voltak és azt láttuk, hogy egyre gyarapszik a tömeg.

A dedikálás végére már nem éreztem a kezem, persze ez nem azt jelenti, hogy nem örülök, hogy ennyien voltak. Miután vége lett a dedikálásnak egy külön terembe vittek engem és Justint, ahol pár szerencsés közös képet csinálhatott velünk. Pár? Voltak vagy 200an, de tudom, hogy ez ezzel jár.

Este közösen elmentünk vacsorázni és hamar ágyba siettünk, mert holnap koncert és nem lehetünk hullák.

Március 19.

A buszban ültünk az aréna felé mikor Justin felkiáltott, amivel kb szívbajt hozott rám, hogy nincs meg neki a telefon számom és, hogy azonnal adjam meg. Útközben is beszélgettünk és megállapodtunk, hogy ha egymás közelében leszünk akkor összeülünk dumálni meg megyünk bulizni egy nagyot.

A próba sikertelensége után az esti koncert fergetegesen sikerült. Nekem és Justinnak is. Már hullák voltunk mikor visszaértünk a szállodába. Egyből ágyba dőltem, amúgy is holnap korán kelünk, én délben már repülök is vissza Londonba Justin meg megy tovább koncertezni.

Március 20.

Justinnal érzékeny búcsút vettünk. Nagyon összebarátkoztunk ezalatt a pár nap alatt. Én visszarepültem Londonba és egyből Carát hívtam, hogy töltse velem a napot. Harry még ma koncertezik egyet, így csak holnap látom. Már nagyon hiányzik és őszintén tartok attól, amit Justin mesélt. Hogy az ő kapcsolatukat is a sok munka és a távolság tette tönkre. Próbáltam elhesegetni a rossz gondolatokat és Carára koncentrálni, bár az ő helyzete sem jobb. Miután Justin megnyerte a versenyt folyton dolgozik, ők is alig látják egymást.

Most már együtt próbáltunk nem a rosszra gondolni és egy vidám csajos napot tartani. Moziztunk egyet és vásárolgattunk. Gyorsan eltelt a nap. Este Harry hívott.

-Holnap látlak, már nagyon várom. Rohadt módon hiányzol.
-Te is nekem Harry. Amúgy puszilom a srácokat. Ide hallom a hangjukat.
-Átadom, de én megyek is, mert fáradt vagyok. Délre ott vagyok. Szeretlek, Kicsim.
-Én is nagyon szeretlek. -köszöntem el és letettük a telefont. Alig telt egy 5 perc és Harry küldött egy smst. Nem hiába imádom ezt a srácot.


*Harry szemszöge*

Reggel amennyire gyorsan csak lehetett összepakoltunk és visszarepültünk Londonba. Én, mint a veszett a bőröndjeimmel együtt Hopehoz indultam. Tudom, hogy azt mondtam, hogy délre vagyok nála, de 11-kor már csöngettem az ajtaján. Miután ajtót nyitott óvatosan visszalöktem, gyorsan bedobáltam a bőröndjeimet, berúgtam magam mögött az ajtót és neki estem.

Miután Hope magához tért ő is egyre jobban belejött a dologba.


-Egyre jobban szeretek veled lenni. -dőltem mellé kifáradtan. Nem mondott semmit csak hozzám bújt. -Mit csinálunk ma?
-Csak üssük el a napot. Egész jó idő van, elmehetnénk sétálni. 
-Oké, amúgy ha van kedved Lux is jöhetne.
-Az jó lenne, azt hiszem örülne nekem.
-Ebben biztos vagyok. -vágtam rá egyből.

-Figyelj Harry betennék ezeket a szemétbe, míg felöltözöm? -kérdezte a karácsonyfadíszekre mutatva


*Hope szemszöge*
-De dili vagy. -nevettem fel mikor megláttam, hogy a díszekkel szórakozik. Végül megunta és elment, hogy  kidobja őket. Délután felöltöztünk, Loutól elraboltuk Luxot, persze nem szó szerint és elmentünk sétálni egy közeli parkba. Olyan jó volt Harryvel lenni, hogy a fotósok és a rajongók sem tudták elrontani a napom.


-Amúgy este maradsz, csak mert otthon lesznek a szüleim..
-Nem tudok nálad aludni, mert hazamegyek, de még átmegyek, ha szeretnéd.
-Ha szeretném, milyen kérdés ez? Naná, hogy szeretném. -vágtam rá egyből.

Kora este még visszavittük Luxot Louékhoz és hozzám vettük az irányt. Harryt bemutattam anyuéknak és úgy vettem észre, hogy Harry nagyon is szimpatikus nekik. Egész este beszélgettünk a nappaliban és sztorizgattunk a verseny idejéről nekik. Már este 10 körül járt mikor kénytelen voltam megválni Harrytől. Megint. Szerettem volna, hogy maradjon velem, de tudtam, hogy Anne és Gemma is nagyon hiányzik neki, így nem kérhettem, hogy maradjon.

5 megjegyzés:

  1. Szia. Vár egy kis meglepetés rád a blogomban! :) --> http://newyork-dreamscomestrue.blogspot.hu/2013/04/1-dijam.html

    VálaszTörlés
  2. Amúgy én tegnap előtt kezdtem el olvasni a blogodat és mára már végigértem! Nagyon szeretem, szóval siess a következő résszel! :))))

    VálaszTörlés