42. fejezet - Végre együtt

Április 3.

-Szólj, ha bármire szükséged van, oké? -némán bólogattam válaszul.
-Beszéljük meg a dogot Harry.
-Oké, gyere. -húzott maga után a kanapéra.
-Figyelj, én hülye voltam. -kezdtem bele. -Nem akartam, mert rossz volt tőled olyan sokat távol lenni. Azt hittem, hogy jobb, ha sehogy nem vagy velem, mintha, ha csak 1 vagy 2 hetente látlak pár órát, de ez nem így van. Inkább látlak keveset, minthogy ennek az egésznek vége legyen. Tudom, hogy én hibáztam és sajnálom.
-Ugyan Kicsim. -ölelt magához. -Megígérem, hogy dolgozunk rajta, hogy többet lehessünk együtt, de kérlek soha többet ne mond azt nekem, hogy nem akarsz, hogy nem akarsz velem lenni.
-Nem lesz ilyen. -mondtam egyből és nyomtam egy puszit a nyakára. Mivel a vállán pihent az arcom, így ez volt a legközelebbi része, amit el tudtam érni rajta. -Szeretlek.
-Én is nagyon szeretlek, Hope. -úgy 5 percnyi egymásra borulás után, gondoltam feldobom egy kicsit a témát.

-Képzeld, megvan az új managerem, a zenekarom és táncosokat is válogattunk. -mosolyogtam.
-Majd, ha kipihented magad és lesz próbátok, akkor megnézem őket. Remélem egyik sem helyes.
-De mind helyes. -nevettem fel. -8 helyes fiú.
-Nem is akarom hallani. -pattant fel Harry mellőlem. -Mit együnk? Rendeljünk valamit?
-Még nem vagyok éhes.
-Hope, muszáj enned, csont és bőr vagy. Amúgy is mire megjön a kaja már éhes leszel.
-Akkor kínai, tudod a kedvencem.  A zöldséges tészta és az édes savanyú, szezámos csirke.

Igaza volt, mire megjött a kínai tényleg éhes lettem és 10 percbe telt mire felettük az összes kaját. Én csak feküdtem a kanapén, míg Harry a filmek között válogatott.

-Az éhezők viadala jó lesz? -fordult felém kérdően.
-Igen, még úgy sem láttam.
-Mi? Hát akkor muszáj megnézned.
-Amúgy mikor utatok megint a turné miatt? -kérdeztem hirtelen.
-Holnaptól számítva még 4 napot itt vagyunk. Addig együtt lehetünk és legalább addig pihenhetsz. Ráérsz dolgozni, ha elmegyünk.
-Oké, de mikor jöttök megint haza?
-Egy darabig nem, de csinálhatnánk azt, hogy megbeszéled a managereddel, hogy adjon neked kimenőt 13-ára és 14.-ére, amíg Sheffieldben vagyunk, oda jöhetnél velünk.
-Szerintem bele fog menni. -mosolyogtam egyből.
-Szuper, akkor nézzük a filmet. -húzott magához.

Ahhoz képest, hogy mekkora felhajtás van a film körül, különösebb képpen nem voltam elragadtatva. Nekem a 2-3-szor megnézhető kategóriába tartozik. A film közben Harry kissé látványos módon még szendvicset belém tömött és kicsit kiakadtam mikor a harmadikkal jött felém.

-Harry, nem bírom megenni, értem én, hogy sovány vagyok, de ennyit nem bírok enni.
-Én még a jobbik eset vagyok. Lou azt mondta, hogy 5 percenként nyomjak le egyet a torkodon.
-Tedd le, majd később megeszem. -Harry kutyaszemekkel bólogatva a konyhába kullogott és szendvics nélkül jött vissza.
-De megeszed! Figyellek! -mondta határozottan.
-Nyugi Harry, muszáj leszek, különben tudom, hogy magad nyomod le a torkomon.

-Harry én gyorsan lezuhanyzok. Kaphatok egy boxert aludni? -kérdeztem a fürdőből kidugva a fejem.
-Kaphatsz, de akár együtt is zuhanyozhatnánk. -ajánlotta fel egyből.
-Én nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet. -mondtam az ajtót piszkálva. -Én nem vagyok így megelégedve magammal és nem szeretném, hogy így láss. -mondtam végül, de rá sem néztem.
-Figyelj Kicsim.. -jött felém. -Én így is nagyon szeretlek, akarom, hogy hízz, de te így is meseszép vagy és cseppet sem akarom addig távol tartani magam tőled, míg vissza hízod, azt a pár kilót. Ha sovány vagy, ha duci én így is úgy is kívánlak?
-Duci voltam?
-Nem, normális testalkatod volt, de ha duci lennél, akkor is imádnálak. -simogatta meg a karom. -Na? Zuhanyzunk együtt?
-Ühümm...
-Hozok törölközőket. -mosolygott rám megnyugtatóan. Jól esett, amit mondott, igazából ezt is akartam hallani, de nem akarom, hogy elszörnyedve nézzen rám. Én is tudom, hogy amilyen most vagyok, az minden, csak nem normális, de így alakult és kész.

Végignéztem, ahogy Harry levetkőzik és a zuhany alá áll.
-Jössz akkor? -fordult vissza felém.
-Igen. -mosolyogtam halványan és én is vetkőzni kezdtem. Éreztem, hogy éget a tekintete. Rossz volt, de tudtam, hogy túl kell esnem rajta.
-Így is gyönyörű vagy nekem, Hope. -húzott magához és apró csókokkal hintette be a nyakamon és a vállamon a bőrt. Háttal álltam neki, így a hajat félre húzta, hogy még nagyobb területet érjen el az ajkaival.

Hitelen megfordított és szenvedélyesen csókolt meg. Közben a lában a csípőjéhez húzta, a másik kezével a hátam markolta. Hirtelen visszaengedte a lábam utána felkapott.

-Ne itt, Menjünk a szobába. -mondtam halkan. Harry, úgy, ahogy voltunk vizesen a szobába vitt és az ágyra fektetett.

-Hiányoztál, mindenhogy. -mosolygott rám mikor a a vizes hajam kisöpörte az arcomból.

-Te is nekem. -mosolyogtam vissza.