45. fejezet - Ez nekem miért nem mondtad el?

"Holnap reggel 10-re leszerveztem neked egy exkluzív interjút. Csini legyél. 9-kor hívlak, hogy hol találkozzunk." -jött az sms Seantól.

-Harry ne haragudj, de le kell mondanom a reggeli medencézést, mert Sean leszervezett nekem egy interjút.
-Semmi baj Kicsim. De ugye elmehetek veled? -kérdezte mikor bebújt mellém az ágyba.
-Persze, hogy eljöhetsz. Utána pedig egy nagyot akarok szexelni. -mosolyogtam rá.
-Na látod ebben egyet értünk. Ma úgyis mindketten fáradtak vagyunk, bár én van, amihez soha, de tudom, hogy neked is hosszú napod volt.
-Imádlak. -bújtam hozzá és jó hamar el is aludtunk.

***

Április 21.

-Szerinted melyiket vegyem fel?
-Szerintem ezt, nekem ez tetszik jobban.
-Igen, szerintem is ez lesz a jó. -mosolyogtam rá és el is mentem felvenni a kiválasztott ruhát.

-Szia Hope, egy étterembe kellene jönni, elküldöm a címet sms-ben.. -mondta egyből Sean mikor felvettem a telefont.

-Jó, azt tudom is, hogy hol van. Amúgy mivel csinálom az interjút?

-Jay Lenoval? -alig hittem a fülemnek, hogy tessék?

-Ez most komoly?

-Bizony komoly, Hope. Na siess.

Harryvel egyből taxiba pattantuk és a címre igyekeztünk, amit Sean elküldött. Nagyon izgultam, mert Jay nagyon híres és remélem, hogy jól fog végződni ez a mai nap.

A hely, ahol az interjút csinálni fogjuk, nagyon tetszik, elég meghitt, most már tényleg kezdhetnénk.

-Szia Sean. -öleltem meg mikor odaértünk.

-Szia Drágám, menj csak be, kezdhettek is. Mi Harryvel majd csak nézzük a dolgot. A kamera mögött fogunk ülni.

-Oké. -mosolyogtam rájuk.

-Szia Hope, nagyon örülök, hogy elvállaltad ezt az interjút. -köszönt Jay mikor leültem vele szembe. 

-Én köszönöm, hogy Jay. Én is nagyon örülök.

-Figyelj kislány ln ma meg foglak izzasztani szóval készülj fel. -nevetett. -Az igazság, hogy én most nem a versenyre vagyok kíváncsi. Mindannyian örülünk, hogy sikeres voltál és, hogy igáig eljutottál, de te is tudod, hogy az embereket nem ez izgatja és most engem sem.

-Ne kímélj Jay.

-Figyelj, én a verseny alatt egy erős lányt láttam benned, mindig vidám voltál, nevettél, de ez a verseny után eltűnt. Ennek csak Harry volt az oka?

-Nos egyrészt igen ő volt az oka. Elsősorban hirtelen nagyon sok minden zúdult a nyakamba. Interjúk, idegen emberek, hirtelen fellépések és ezek mögött nagyon sok munka. Egyrészt felhasználtam minden tartalék energiámat, másrészt, szerettem volna többet Harryvel lenni, de sosem jött össze.

-De ez nekem nem elég, mesélj többet.

-Már volt, hogy a verseny alatt is összevesztünk. Nem akartam vele lenni, mert féltem, hogy a média tönkre teszi a kapcsolatunkat a folytonos vájkálódásukkal. Ezeknek a veszekedéseknek az eredménye volt a Brit Awards utáni cikkáradat, de a végén megbeszéltünk és kibékültünk.

-Szóval, úgy gondolod, hogy csak a te hibád volt ez a veszekedés? Ne már Hope, Styles sem tökéletes.

-Ne persze nem az, ahogy én sem. Először az én hibám volt, mert én kezdtem el emiatt kattongi, aztán mikor összevesztünk mindenfélét vágtunk egymás fejéhez, és ő is nagyon kiabált velem. Egy részem felfogta, hogy ez azért van, mert nem akar elveszíteni, de nagyon meg is ijedtem, mert volt már rossz, nagyon rossz tapasztalatom ezen a téren. A volt barátom nem igen becsült meg és az is előfordult, hogy bántott. Megijedtem Harrytől, nem akartam, hogy ő is ilyen legyen. -Harryre néztem, aki értetlenül meredt rám, mivel erről még neki sem meséltem.

-Ezt Harry is tudja?

-Nem, erről sohasem beszéltem neki. -ismertem be.

-Csak ennyi volt? Csak bántott, bár az persze épp elég, hogy elmenjen a kedven a srácoktól.

-Nem igazából nem csak erről volt, szó, de erről nem szívesen beszélek. És igen elment tőlük a kedvem. Sokéig nem randiztam senkivel, mert nem bíztam senkiben, vagyis fiúkban. De mikor megismertem Harryt ő annyira más volt. Másodpercek alatt elérte nálam azt a bizalmat, ami másoknak sosem sikerült. Kicsit harcoltam ellene az elején, de csak megadtam magam.

-És mi volt a második összeveszés? Helyes lány vagy, de pár nap alatt olyan lettél, mint egy múmia. Nagyon nem néztél ki jól, és a médiában Harry kitöréseiről is lehetett olvasni.

-Szokás szerint megint én pánikoltam be. AZ elején anyira jó volt, hogy végre láthatjuk egymást, de ezek egyre ritkábbak lettek, pluszba nekem is lettek koncertjeim és egyre inkább össze egyeztethetetlen lett az időnk. Ő próbált nyugtatni, de nem nagyon sikerült, végül, úgy döntöttem, hogy inkább nem lássam, minthigy keveset. Ezt az időszakot elég rosszul viseltük, én sokat fogytam ő pedig, magát őrölte. Egyikünknek sem volt jó, végül Simon felnyitotta a szeme és felhívtam Harryt, hogy beszéljünk. Egyértelmű volt, hogy ebből békülés lesz, de tudtuk, hogy nem lesz egyből egyszerűbb.

-De volt egy kórházas eseted is, akkor mi is történt?

-Egyszerűen sokat dolgoztam és stresszes voltam mellette. Kimerültem és elájultam. Az orvosok elrendeltek nekem pár nap pihenőt, amit Harryvel töltöttem és javulni látszott a dolog. Azóta minden rendben.

-Jobban is nézel ki, mint pár hete az biztos. -mosolygott rám Jay kedvesen. -De tudod valamiről azért kell ennek a dologról még szólnia és szeretném, ha őszinte lennél velem. Szeretném, ha mesélnél a volt barátodról.

-Szinte mindent elmondtam Jay. Sokat veszekedtünk, volt, hogy sokat ivott és bántott, de a többiről nem szeretnék beszélni. Az már tényleg csak az én dolgom.

-Na úgy látom, hogy ezt nem tudom kiszedni belőled. Na sebaj, de hogyan tovább?

-Hétfőn megjelenik a saját albumon és angliai turnéra indulok. Már nagyon várom. Az x factoros lemezem pedig egyre többen veszik. Amúgy a koncertek után lesznek dedikálások is. remélem sokan eljönnek majd. 

-És, hogy állsz a rajongókkal? Jóban vagy velük? Vagy mi a helyzet Harry rajongóival?

-A  rajongóim írtó édesek. Nagyon sokan követik, hogy mi történik velem és sok bíztatást kapok tőlük. Rengeteg levelet írnak, meg hozzászólásokat különböző portálokon. Nagyon édesek. Harry rajongó pedig nagyon vegyesek. Sokan szidnak, ami rosszul esik, mindketten rosszul viseljük, de szerencsére egyre többen elfogadnak minket, ami tényleg nagy boldogság.

-Nos Hope, én nagyon örülök, hogy beszélgettünk. Sok szerencsét kívánok a munkádhoz és a szerelmedhez is és maradj az az erős lány, akit megismertünk, oké?

-Oké, Jay. Köszönöm.

***

-Ez húzós volt, kaptam le magamról a mikroportot.

-Nem baj Kicsim, ügyes voltál. -ölelt meg Harry mikor odaértem az asztalukhoz.

-Bocs, hogy magánélet volt a fő téma, de Seanal ezt beszéltük meg. -jött oda Jay is.

-Igen tudtam, hogy ez lesz, mondta Sean. -válaszoltam kedvesen.

-Ha úgy döntesz, hogy egyszer beszélnél a olt kapcsolatodról, akkor hozzám jöhetsz. Látom rajtad, hogy nem volt oké a dolog, de elfogadom, hogy nem akartál róla beszélni.

-Még átgondolom Jay.

***

-Figyelj Hope, azért én szeretném, ha elmondanád nekem, hogy mi volt a volt barátoddal. Légyszíves legyél velem őszinte. -tudtam, hogy nem úszhatom meg ezt a beszélgetést és azt is, hogy Harrynek elmondhatom, így nem is gondolkodtam sokat a dolgon. Leültem az ágyra és ő is egyből mellém ült.

-Szóval, azt már tudod, hogy volt, hogy bántott. -kezdtem bele. -Volt, hogy kórházba kerültem miatta, mert megvert. Ezt mindig csak a piának tudtam be, de mindig megbocsájtottam neki. Ott telt be a pohár mikor egy buliban egy haverjával nagyon berúgott. Először csak megütött, de azt hittem, majd leáll, ha józanodik, de nem így lett, egyre többet ittak és a haverjával együtt megerőszakolt. -nagyon nagyon nyeltem, hogy el nem bőgjem magam, de egyre inkább úgy tűnt, hogy ez az erős vagyok, ma nem nagyon fog menni.

-Jézusom, Hope. annyira sajnálom. -ölelt meg Harry szorosan. -Sajnálom, hogy kiabáltam veled. Soha többet nem lesz ilyen, oké? -közben a hátam simogatta. -De miért nem mondtad ezt el nekem akkor, Hope?

-Harry megijesztettél. Nem tudtam volna elmondani, de léci ne beszéljünk erről, szeretném elfelejteni.

Ha már akkor ismerlek, akkor tuti kinyírom azt a rohadékot. -mondta végül dühösen, de közben olyan szorosan ölelt, hogy tudtam, hogy benne bármikor bírhatok.