50. fejezet - Mi lesz a pocaklakó?

Július 1. - késő este

-Bocsi késett a gép. -mondtam egyből mikor megláttam Harry fáradt tekintetét. Sajnáltam, mert tudtam, hogy ő is fáradt a sok koncert miatt és még rám is várakoznia kell.
-Semmi baj. Olyan jó, hogy végre itt vagy. -ölelt ár jó szorosan. -Jó a felsőd, csinos vagy. -mondta nevetve.

-Köszi, de menjünk, mert már biztos fáradt vagy. Majd holnap beszélgetünk. -kézen fogva sétáltunk el a kocsinkig, ami a hotelbe vitt minket. A reptér és a hotel bejárata is tele volt fotósokkal. Komolyan hihetetlenek. Honnan tudják folyton, hogy hol jár az ember?

-Jó éjt cicám. -csókolt meg, majd édesen magához vont.

-Jó éjt, szeretlek. -öleltem én is át, de ő még egy picit szorosabban ölelt magához, amin picit felnevettem.

***

Július 2.

-Hope, kelj fel. mennünk kellene már az arénába.

-Majd utánatok megyek. Képtelen vagyok még felkelni. -húztam a fejemre a párnát.

-Rosszul vagy?

-Csak egy kis hányinger. Csak a szokásos, ne aggódj.

-Ha rosszul vagy, akkor nem hagylak itt.

-Harry menj. Elleszek, gyorsan összeszedem magma és utánad megyek, oké?

-Jó, de siess. -mondta, még kaptam tőle pár gyors csókot és el is ment.

Lezuhanyoztam, hogy felfrissüljek, csináltam egy sminket, gyorsan kivasaltam a hajam és felkaptam valami ruhát, amit elől találtam.

A szálloda éttermében gyorsan bekaptam egy szendvicset, közben az aktuális testőröm is megérkezett és sikerült a sok fotós közt eljutni az autóig is. 

Mikor az arénához értünk pár lány már kint volt, csináltunk közös képet. Kérdezgettek a babáról. Olyan aranyosak voltak, egyáltalán nem voltam ellenségesek.

-Szia, Cicám. -ölelt meg Harry hátulról. Nem is láttam, hogy jön, így először picit megijedtem, amit észre is vett. -Azért ennyire nem vagyok rémisztő.

-Tudod, hogy nem vagy az. -nevettem.

-Akkor jó. Dögös vagy, de itt ma nem rock koncert lesz, helyet tévesztettél.

-Akkor tegyél róla, hogy rock koncert legyen, mert nem megyek sehova.

-Jó hát alkudozhatunk a dologról. -ölelt át a derekamnál, míg én a nyaka köré tekertem a kezeimet. -Amúgy beszéltem a dokiddal és hát kérdezgettem egy pár dologról.

-Igen tudok róla. -vágtam közbe. -Tudom, hogy megkérdezted, hogy lehet-e szexelni terhesen. Aggódtam, nem tudtam, hogy lehet-e, igazából nem is ez, csak betegnek hangzik, de elmondott mindent, de gondolom este nagyon fáradt leszel, szóval ezt a programot máskorra kell halasztani. -húztam.

-Azért annyira csak nem leszek fáradt. Mellesleg van egy saját öltözőm, említettem?

-Türelmetlen vagy.

-Igen az vagyok, de ne ítélj el. Mióta kiderült a baba dolog nem voltunk együtt és már nagyon hiányzol.

-Akkor lehet, hogy meg kellene látogatnunk azt az öltözőt.

***

-Harry nem árt a babának a szex? -jött felénk Louis mikor kijöttünk az öltözőből. -Bocs de hallani titeket az egész folyosón. -Louis Harry bosszús pillantása után elhallgatott és egyből megölelt. -Jól látni kislány.

-Téged is dili. -öleltem meg én.

-Na hagy nézzem azt a pocakot. -alig, hogy kimondta fentebb húzta rajtam a pólót. Sok dolga nem volt, mert amúgy is rövidebb póló volt rajtam. -még nem is lehet látni, csak egy nagyon, de nagyon picikét. Mikor kezd nőni.

-A doki azt mondta, hogy most már látványosan fog nőni. Eddig azért nem nőtt nagyon, mert nagyon vékony voltam, de most, hogy már visszanyertem a súlyom, így napról napra látszódni fog.

-Azért én örülök, hogy sokat leszel velünk, így mi is láthatjuk minden nap. Még sokat kell hozzá dumálnom, hogyha kibújik, akkor egyből tudja, hogy ki vagyok. ne csak a semmiből jöjjön neki valami idegen hang. -kezdett bele Louis, Harryvel csak nevetni tudtunk rajta.

-Csak ne fáraszd le nagyon az kismamát. -bökte oldalba Harry.

-Nem jobban, mint te pár perce. -tett egy célzást és ment tovább.

A próba közben a srácok végigtapogatták  a pocakom és millió kérdést tettek fel. Nem is lehetett nagyon próbának nevezni.

A következő egy hét is hasonlóan a srácok és a körülöttük lévők kíváncsiskodásával telt. Látszott rajtuk, hogy már az épp elég furcsa nekik, hogy valaki van Harry mellett, nemhogy még terhes is.

Amúgy Harry kihasználta az orvos engedélyét, így a kismama torna is kipipálva, de fogadtak mellém egy nőcit, akivel minden nap kismama tornázok, így nem nagyon szenvedek mozgáshiányban.

Július 9-10.  -Toronto

-Hello Toronto. -szólaltam meg, mikor leszálltunk a gépről.

-Jobban vagy? -kérdezte Harry, ahogy mellém sietett.

-Persze, semmi baj, csak a hányinger, de azt mondta a doki, hogy ez már inkább az utazás, mintsem a baba miatt van.

-Jó, de azért majd este beszédem lesz a pocaklakóval, hogy kíméljen egy picit. -mosolygott rám. -De induljunk, mert vár az orvos.

Igen, ma végre kiderül, hogy milyen nemű a pocakomban lévő emberke. Harry teljesen rá van pörögve a témára. Az utóbbi egy hétben csak azt hallgattam, hogy miket kellene venni és, hogy mi lesz a neve és ehhez hasonlóak. Persze a srácok sem kíméltek, főleg nem névválasztás téren. Louis szentül hiszi, hogy a legmegfelelőbb név a Pókember, ha fiú lesz. Valaki segítsen!! Persze azért aranyosak, hogy ennyire törődnek már most a babával.

-Hope, moszt tudod meg, hogy kiszlán lesz? -totyogott felém Lux

-Még nem biztos, hogy kislány lesz kicsim. -fogtam meg az apró kis kezét, ahogy leguggoltam hozzá.

-Hally azt szejetné, ha az lenne.

-Tudom, de ezt nem ő dönti el.

-Hanyem?

-A baba pocakomban, dönt, hogy mi szeretne lenni, de ma a doktorbácsi elmondja, hogy hogy döntött.

-De a doktoj báci honnan tudja? Megbeszéjik?

-Igen, ők ketten tudnak csak beszélgetni, egy nagy gépen keresztül. Mikor te voltál anyu pocakjában, akkor te is beszélgettél ám a doktor bácsikkal.

-Mehetünk kicsim. -szólt utánam Hary, közben Lou is elvitte Luxot. -betettem a kocsiba a cuccainkat. Beteszik őket a szobánkba mire odaérünk.

-Szupi. Na, felkészültél?

-Hát még alakul a készülés, de már nagyon izgatott vagyok. -vallotta be mosolyogva.