51. fejezet - Mondjátok már!

Július 9-10. Toronto

-Azt hiszem mindjárt el fogok ájulni. -közöltem Harryvel lefagyva az orvosi rendelő előtt.
-Kicsim, meglátod, minden rendben lesz. Megtudjuk a baba nemét és nem leszel már annyira ideges. Amúgy az én szívem is mindjárt kiugrik a helyéről, szóval légyszíves ne hozd rám pluszba a szívbajt.
-Oké, megpróbálom. -mosolyogtam rá miközben karom ragadtam még szorosabban, mint az előbb.

-Miss Collins, Mr. Styles. Épp időben. Foglaljanak helyet. -mutatott a kényelmes kanapé felé
-Csak legyünk túl rajta doktor úr. Mindjárt elájulok. -közöltem egyszerűen.
-Nyugodjon meg. Biztos minden a legnagyobb rendben van. -mosolygott megnyugtatóan. -Szeretné, hogy Mr. Styles bent maradjon?
-Igen, igen, mindenképp. -vágtam rá egyből.
-Nos akkor kezdjünk is bele. Feküdjön ide le, húzza fel a pólóját és egy picit húzza lentebb a nadrágját, nehogy összekenjünk. -gyorsan megcsináltam mindent, közben Harry tekintete végig rám szegeződött. Zavarban voltam, remegett a kezem. Azt hiszem még életemben nem voltam ilyen ideges.
-Lát már valamit? -érdeklődött Harry mikor a monitoron megjelent a pici képe.
-Nagyon szépen fejlődik és most már számíthat rá, hogy gyorsan fog fejlődni.
-De látja, hogy mi lesz a pici? -faggatózott Harry.
-Igen. Felkészültek?
-Ha nem mondja minél hamarabb a barátnőm elfog ájulni. -sürgette Harry.
-Nos a pici tökéletesen kivehetően egy kislány lesz.
-Kislány? -kérdezte Harry kábultan. -Én bevallom kislányt szerettem volna. -tette hozzá a lehető legnagyobb mosollyal, ami csak az arcát díszítheti.

Nem igazán sikerült egyhamar feldolgoznom a sok információt, amit az elmúlt percekben rám zúdítottak. Szinte még az is hihetetlen, hogy találtam valakit, akit ennyire szeretek, nemhogy babát várok tőle és most már minden olyan szépen alakul.

Jó volt látni, hogy ilyen lelkes Harry a történtek miatt. Mikor az egész dolog kiderült az hittem, hogy utálni fog miatta, de minden olyan tökéletesen történt. Tényleg látom rajta, hogy örül neki és ez nagy megkönnyebbülés.

Mióta elhagytuk a rendelőt Harrynek be sem áll a szája. Legalább millió féle dolgot hordott össze a babával kapcsolatban, amiknek a feje el sem jutott a tudatomig. Közben a családommal és Carával is beszéltem. Mindenki odavolt a hírtől.

-Szia Anya. / Igen és képzeld, kislány lesz. / Én is annyira boldog vagyok, de még kicsit furcsa, hogy el velem történik. / Oké, akkor még beszélünk. Szia.
-Ide hallottam, ahogy sikoltozik.
-Mert pont úgy örül, mint mi. Már csak a fiúknak kell elmondani.
-Úgyis letámadnak, ha a hotelbe érünk. -nevettem.

-Na mi van? Mondjátok már? -estek be egyszerre a szobánkba Louval és Paul-al együtt.
-Kislány lesz. -szólalt meg Harry halkan, de mindenki értette mit mond.
-Hope? A kiszlán biztos szereti Hally hangját, mejt kiszlán lett, ahogy Hally szejette volna. -mondta Lux édesen.
-Igen, lehet, hogy az apukája javára döntött. -vettem az ölembe.
-Meglátod Lux, ha megszületik a baba és majd olyan nagylány lesz, mint te, akkor nagyon jó barátok lesztek majd. -magyarázta Harry luxnak. A többiek még nyúztak minket úgy fél óráig, de végül hagytak minket, hogy áttudjuk beszélni a dolgokat.

***
A következő napokban végigjártuk Detroitot, Chicagot és még egy csomó turnéállomást. Ma reggel érkezünk Seattlebe.

Annyi minden történt ebben a 2-3 hétben. Egyrészt adtunk ki egy sajtóközleményt, hogy kislányt várok és ezen felül a pocakom is sokat nőtt. Most már tényleg észrevehető, hogy babát várok.

Pár napja mikor Harryvel koncert előtt strandoztunk egyet rengeteg képet csináltak rólunk és az összes netes oldalon kint vannak rólam a terhes képek. Jól estet, hogy a legtöbben aranyos dolgokat írtak a kommentek közé, a rosszakkal pedig inkább nem foglalkoztam. Amúgy ezeket a képeket, olyan jó volt visszanézni. Volt, ahol Harry puszit adott rá, és ahol simogatta és volt, hogy lehajolt és a kicsihez hablatyolt valami aranyosat. A rajongók nagy része oda meg vissza volt, hogy Harry ilyen aranyosan viselkedik, talán kicsit emiatt is nem annyira az ócsárolásommal foglalkoztak, bár az utóbbi időben ez egyre ritkább.

-Jó volt ez a mai koncert. -esett be mellém fáradtan az ágyba és a pocakom kezdte simogatni.
-Ügyesek voltatok, mint mindig. -ismertem el.
-Köszönöm, aranyos vagy. -mosolygott rám. -Remélem a gyerek rád fog ütni.
-Én meg remélem, hogy olyan lesz, mint te. -kezdtünk vitába. Percekkel később egy erős szúrást érezem a hasamban. Egyből felpattantam.
-Kicsim jól vagy? -ült fel mellém aggódva.
-Igen már jól. Csak kicsit szúrt az oldalam.
-Legközelebb ne ijessz meg ennyire. -húzott vissza magához és pár nagy cuppanós puszit nyomott az fejem búbjára.