21. fejezet - Brit Awards

Néztem, ahogy a srácokat széttépik az újságírók és a rajongók. Mindenki őket akarta, amint a vörös szőnyegre léptek.

Közben engem is megtalált pár riporter és kérdezgetni kezdtek. Az egyik odahívta Harryt is...

-Harry, szerinted Hope, nyerni fog a versenyben?

-Nos, Hope szenzációs előadó és gyönyörű nő, Biztos vagyok benne, hogy nagyon sikeres lesz. Azt nem tudom, hogy ő fog-e nyerni, de reménykedem benne. Meg persze Justinnak is szurkolok, de biztos, hogy a győztes a csapatomban van.

-Szerinted gyönyörű? -kérdezett vissza az előbbi szavaira.

-Naná, nézz csak rá! Most is csodálatosan szép. -zárta le Harry.

Harryt elhívta egy másik riporter és engem is megtalált egy másik. Annyira édes volt, hogy ilyeneket mondott rólam. Akaratlanul elmosolyodtam a szavain. Pár kérdés és kép után mindannyian bementünk a csarnokba. Nagy körasztalok voltak kitéve a meghívott vendégek számára. Az asztalom, ahol Justinnal és Simonnal együtt ültem épp a fiúké mellett volt. Azt este nagyon jól telt. A srácok fellépése nagyon jó volt és szerencsére díjat is nyertek. Láttam rajta, hogy milyen boldog. Sokszor rám is nézett az este alatt. Volt, hogy elmosolyodott, de volt, hogy nagyon komolyan figyelt engem. Bárhogy nézett, engem leginkább csak zavarba hozott.

A díjátadó után maradtunk az after partyn is egy darabig. Egy idő után észrevettem, hogy Harry többször találkozik a pohár fenekével, mint kellene.

-Harry, ne igyál többet, már így is részeg vagy. -szóltam rá.

-Minek szólsz bele? Nem vagy a csajom, ha jól emlékszem. -mondta durván.

-Csak jót akarok neked, de köszönöm, hogy ilyen kedvesen fogadod, hogy törődöm veled. -megbántott, hogy így reagált, így megint ott hagytam.

Visszarohantam az öltözőmbe, de a sírás hamarabb tört ki rajtam, minthogy odaérhettem volna. Már csak pár ajtó választott el a céltól, de nem jött össze. Ott ahol voltam a földre rogytam és hagytam, hogy a könnyek elárasszák az arcomat.

-Hope, mi történt? -jött utánam Louis és leült mellém. Szó nélkül megöleltem, a vállába fúrtam az arcom és folytattam a sírást. Már épp mondtam volna neki, hogy mi történt mikor Harry jött felénk. Imbolygott a sok italtól, amit magába döntött.

-Jajj, cicám, ne sírj már. Elkenődik a smink a szép pofidon. -mondta Harry gúnyosan. Louis leszólta így fogta magát és tovább ment én meg csak sírtam tovább. Louis vigasztalni próbált, de hiába. Közben Zayn is megjött és ő is engem próbált nyugtatni. hirtelen magához húzott és folytatta....

-Na majd én tudom mit kell csinálni. -szorosan megölelt és valami lassú dalt kezdett dúdolni. Nem tudom, hogy ez hogy, de hatott rám. A zokogásom csillapodni kezdett és lassan megnyugodtam. Nem sokkal később visszamentünk a hotelbe. Átöltöztem és úgy ahogy voltam az ágyba vetettem magam. Elakartam felejteni az egészet és arra sem akartam gondolni, hogy holnap megint egész nap vele kell lennem.