35. fejezet - Napok nélküled

Miután egy napot Harryvel töltöttem utaztam is vissza Londonba. Még vele sem tudtam aludni. Muszáj volt visszajönnöm a próbákra, mert 9. -én színpadon kell állnom és úgy érzem, hogy sehogy sem állok.

Március 7. -8.

2 nap alatt annyi táncórám volt, mint amennyi a verseny alatt sem, de tudtam, hogy muszáj, mert semmilyen produkcióval nem állhatok színpadra. A dalokat is sikerült tökéletesíteni és azok is jól mentek, amiket a saját dalaimon kívül fogok énekelni az előzenekaros koncerteken.

8.-án este már a gépen ültem Ausztrália felé a kis csapatommal. A repülőn sikerült kialudnom magam, ami az utóbbi napok után rám is fért már.

Március 9. -10. -11.

És igen. Túl vagyok az első 3 fellépésen és azt kell mondjam, hogy igen jól sikerült. Voltak kisebb bakik, de ezek a közönség számára észrevehetetlenek voltak.

Harryvel kicsit összekaptam, mert meglátta a klipet, ami tegnap debütált és nem nagyon tetszett neki benne a csókjelenet. Tudta, hogy nem én döntök, de akkor is vágott egy kisebb balhét. Rossz, hogy kicsit összekaptunk, de tudtam, hogy amint lát úgyis lenyugszik.

Amúgy a Fun tagjai nagyon jó fejek. Megbeszéltük, hogy amint mindenki ráér összeülünk egy kicsit Londonban.

Március 12. -13.

Egyrészt boldog voltam, mert sikeresek voltak a koncertek, másrészt szomorú, mert tudtam, hogy Harryt még 2 napig nem látom. Míg én Ausztráliában voltam addig ők Belfastban, most pedig megint Dublinban koncerteznek. Ki nem mehettem hozzá, mert nekem próbáim voltak ás megbeszéléseim a döntős dalok cd miatt. Rossz volt ennyi ideig nem látni őt, és tudtam, hogy ezzel ő is így van. A kezdetekben nem ehhez szoktunk hozzá. Minden nap ott voltunk egymásnak és ez most hirtelen máshogy lett. Erre nem nagyon voltunk felkészülve. Hiába beszéltünk egy nap többször is telefonon, akkor is hiányoztunk egymásnak. Őszintén tartok attól, hogy az időhiány tönkre fogja tenni a kapcsolatunkat, mert már most nehezen bírjuk, pedig csak most kezdődött az egész.

*Harry szemszöge*

Több, mint egy hete nem láttam Hopeot és már elég feszült voltam. Nagyon hiányzott és tudtam, hogy ő még nehezebben viseli, mint én. Én már hozzászoktam, hogy sokáig nem láthatom azokat, akik fontosan nekem, de ő még csak most csöppent bele ebbe az egészbe és már most látom, hogy nehezen viseli.

Ami még rosszabb, hogy most hiába találkozunk megint, utána, megint nem látjuk egymást sokáig. Ő Justinnal meg koncertezni, míg mi megint 4 városban lépünk fel egymás után.

Most kapunk egy napot együtt, de utána már csak 21.-én látjuk egymást és akkor is csak egy kicsit lehetünk együtt, mert utazik Demivel Indonéziába. Egyszóval nehéz összeegyeztetni az időnket.

Március 14.

Reggel az első utam Hopehoz vezetett. Már korán felkeltem, hogy minél több időt együtt tölthessünk. Küldtem is neki egy sms-t, hogy kb 15 perc és nála vagyok. Minden percet kiakartam vele használni, mert reggel a srácokkal már utazunk Mancheterbe.

Mikor odaértem hozzá, olyan hatalmas mosollyal fogadott, mint szerintem még soha.

-Nagyon hiányoztál Kicsim. -mondtam és olyan szorosan magamhoz öleltem, ahogy csak tudtam. Hope sírni kezdett. Azt tudtam, hogy rosszul viseli, de azt nem hogy ennyire. -Na, ne sírj már. Itt vagyok. Ez a lényeg nem? -nyugtattam, de csak soká hatottak a szavaim. Még soha nem voltam náluk, így először körbevezetett a lakásban.
-És a szüleid?
-Liverpoolban vannak. Pedig alig várták, hogy megismerjenek, de muszáj volt elutazniuk.
-Kár, pedig már vártam, hogy találkozzak velük, de akkor majd legközelebb. De akkor ezt most azt jelenti, hogy miénk a ház?
-Igen, ez azt jelenti. -mondta és "tudom már már megint szex lesz a vége" fejjel nézett rám.
-Hope ne nézz így. Nem láttalak egy hete és, ha nem csalnak az emlékeim, akkor Cardiffban sem kaptam meg az adagom. De mielőtt a lényegre térnénk, hoztam neked valamit. Hope egyből elmosolyodott mikor elővettem a pandamacis plüsst.

-Tudom, hogy imádod a pandákat. 

-Igen, emlékeztél. Köszönöm, de legközelebb ne költs rám. Elég ha magadat hozod.

-De azért tetszik?

-Persze imádom, Kicsim. Köszönöm szépen. -mondta és megcsókolt.

-Ha már csóknál tartunk, akkor felavathatnánk a szobádat.

-Érdekes, én is pont erre gondoltam. -mondta játékosan és maga után húzott.

Bepótoltunk az összes külön töltött időt. Szó szerint egész nap azt pótoltunk be. Hiányzott már így vele lenni. Este olyan szorosan aludtunk egymás mellett amennyire csak lehetett. Egy percre sem engedtem el. 

Reggel rossz kedvűen keltünk, mert tudtuk, hogy megint sokáig nem találkozunk. Próbáltam úgy felfogni, hogy nem baj, pár nap és újra láthatom.