33. fejezet - Ha már itt vagy

Március 2. - Cardiff

Reggel Harry keltett, hagy készüljek, mert lassan indulnunk kellene. Sikerült magamhoz térnem és elindulnom, hogy elkészüljek. Tettem magamra egy szép sminket és felvettem valami ruhafélét és már kész is lettem mire kellett.

Épp az arénába tartottunk mikor ismeretlen szám hívott. Egy magazintól hívtak, hogy hallották, hogy a városban vagyok és nagyon örülnének, ha készíthetnének velem egy interjút. Megbeszéltem velük, hogy jöjjenek az arénába, ott letudunk ülni beszélgetni. Nem sokkal később egy másig újság hívott, velük is megbeszéltem, hogy jöjjenek az arénába. Nyugis napot terveztem, de persze ez most sem jött össze.

Áttelefonáltam a hotelbe, hogy a bőröndömet hozassák ide az arénába. Muszáj valami tűrhető ruhát felvennem az interjúkra. Még szerencse, hogy a sminkem és a hajam rendben volt. Miután meghozták a bőröndöm gyorsan át is öltöztem. Egy csinosabb szettet választottam, mire készen lettem már időben is voltam, kezdődött az első interjú.

A People Magazin egyik riportere épp a városban járt, így összetudta velem egyeztetni egy az interjút.
-Szia, én Tom vagyok. -mutatkozott be mosolyogva.
-Hope Collins. - nyújtottam neki én is kezet.
-Hol tudunk beszélgetni?
-Kaptunk egy öltözőt, oda betudunk ülni. -mondtam válaszul és már el is indultam a célpont felé. Először csinált rólam pár képen, tudtam én, hogy át kell öltöznöm. Egy pont nekem.

Az egész interjú alatt nagyon rendes volt. Kérdezgetett a versenyről és persze Harryről, de leginkább kitérő válaszokat adtam neki. Nem volt kötekedő,. persze ez nem azt jelenti, hogy lényegretörő sem. Kb fél órát beszélgettük, majd elköszöntünk és készülhettem is a következő interjúra. Mivel Tomék csináltak rólam képeket ezért gyorsan átöltöztem, hogy ne ugyan olyan ruha legyen rajtam.

Mint kiderül egy internetes magazin, a Just Jared egyik munkatársa a srácok miatt ide jött, de én jobban érdekeltem miután megtudta, hogy itt vagyok, ne ez is ritka, de azért hízelgő rám nézve. Ő is nagyon kedves volt, de szinte ugyan azokat a kérdéseket tette fel, mint Tom. Persze én illedelmesen válaszoltam rájuk. Ő is próbált belőlem kihúzni dolgokat Harryvel kapcsolatban, de nem hagytam magam. Miután vele végeztem már csak 1 óra maradt a srácok délutáni koncertjének kezdetéig. Mivel nem magas sarkúban akartam rohangálni a backstageben azért megint átöltöztem, még jó, hogy sok ruhát hoztam. 

-Már végeztél is? -jött be Harry mosolyogva az öltözőbe.

-Igen, végre.

-Sokat kérdeztek? Mármint rólunk.

-Többet, mint kellett volna, de kitérő válaszokat adtam.

-Nem, mintha nem lenne elég egyértelmű, amúgy csinos vagy. -jegyzete meg mosolyogva. Köszönet képen adtam neki egy csókot, ami nem tartott sokáig, ugyanis Harrynek a színpadon volt dolga.

Luxal a lelátóról végigtomboltam a koncertet. Imádtam ezt a kislányt, annyira imádnivaló. Amúgy ő is nagyon élvezte a srácok koncertjét. Végig sikítozott és tapsolt a tömeggel együtt. Szinte már jobban élveztem Lux előadását, mint a srácokét. A koncert után Louval és Luxal a srácok felé vettük az irányt a backstagebe.

-Jók voltatok. -nyomtam egy puszit Harry szájára. -Lux is imádta a showt. -tettem hozzá.

-Dögös volt Harry bácsi a színpadon kicsim? -hülyült Harry Luxal, aki csak nevetgélt Harryn. Harry nyomott egy puszit a kicsi arcára, persze utána én is kaptam egyet. A kislánnyal együtt a büfébe vettem az irányt, valami sütit kívántam, de nem volt olyan, amit szívesen meg is ettem volna. Lou is nagyon rákapott a süti témára ezért, mivel az esti koncertig még volt időnk, elmentünk egy pár sarokkal arrébb vélő cukrászdába és végre megehettem a répatortámat, amit egész nap kívántam. Ha Louis most itt lenne, tuti megenné előlem, de szerencsére nem volt itt, így boldogan ültem be a többiekkel az egyik boxba és fogyasztottam el a sütimet. Láttam, hogy pár fotó betalált minket az üvegfalon keresztül, de nem nagyon tudott érdekelni jelen pillanatban. Épp befejeztem a sütim mikor Harry hívott.

-Kicsim, te meg hol vagy? Vagy fél órája kereslek. 

-Uhh, Luxal és Louval eljöttünk egy közeli cukrászdába, itt van pár utcára az arénától.

-Odamegyek, várjatok meg. -mondta vidáman.

-Oké. -tettem le a telefont.

-Harry mindjárt itt van, azt kérte, hogy várjuk meg. -mondtam Lounak, aki csak bólogatott a sütievés közben. 5 perccel később Harry is megjött. Lehuppant mellém a boxba és egy puszit nyomott a számra.

-Harry itt egy csomó fotós, lehet, hogy nem kéne. -mondtam kicsit aggódva.

-Pont nem érdekel, hogy hány képet csinálnak rólunk, Hope. -mondta egyszerűen. Felpattant, beszerzett magának és a srácoknak is egy-egy sütit, becsomagoltatta és elindultunk vissza az arénába. Harryvel kézen fogva sétálgattunk egymás mellett, közben Louval beszélgettünk, aki Luxot hozta a karjában. A fotósoknak, ma igazi jó napjuk van, gondoltam, megkapták, amit hetek óta akarnak. Most lesz min csámcsogni velem és Harryvel kapcsolatban, de igaza van Harrynek, bujkálni úgy sem tudunk örökké.

Az arénához érve a rajongók majd megvesztek mikor Harry megállt velük csinálni képeket. Sokan velem is kértek közös képet, arany tőlük, nagyon jól esett. Volt, aki olyan képet kért, amin Harry és én is rajta vagyunk. Kaptunk pár megjegyzést, hogy aranyosak vagyunk, na ez még jobban esett. Végül is jobb, mintha utálnának és megtépnének a kedves szavak helyett. 

Visszamentünk az arénába. Még volt 20 perc kezdésig. A srácok gyorsan átszellemültek és már indultak is a színpadra.


-Anyuék jönnek a koncert után ide a backstagbe. Készülj fel. -kiabált vissza Harry.
-Oké. -kiabáltam utána mosolyogva, de nagyon ideges voltam. Féltem, hogy nem fognak szeretni. MIvel Lux délután nagyon elfáradt ezért az apukájával nyugovóra tért a hotelben viszont Louval a nap második koncertjét is végigbuliztuk, persze egy percre sem ment ki a fejemből, hogy hamarosan itt a nagy találkozás ideje.

-Hope, hoztam valakiket. -kiabált át Harry a folyosón, tisztán halottam a vidám hangját az öltözőben ülve. Na most itt helyben, mindjárt elájulok. Egyből felpattantam és az ajtó felé vettem az irányt, ahol Harrybe ütköztem. Egyből mögötte jött az anyukája és a nővére.

-Sziasztok. -köszöntem mosolyogva.
-Anya, Gemma, ő itt Hope. Hope, ő Anne és ő pedig Gemma. -mutatott be Harry mindenkit mindenkinek.
-Örülök, hogy végre látlak, Hope. Harry már nagyon sokat áradozott rólad.
-Anya, ne már, tökre leégetsz.
-Kicsi, nincs azzal semmi baj, ha tisztában van vele. -mondta Anne mosolyogva. utána hozzám lépett és egy-egy puszival is köszöntöttük egymást, ahogy Gemmával is. -Ne félj, Hope, nem eszlek meg reggelire. -célzott Anne mikor észrevette, hogy mennyire izgulok. zavaromban  kicsit felnevettem, de szerencsére gyorsan oldódott a hangulat. Anna és Gemma annyira cukik voltak, bár észrevettem, hogy egyszer - kétszer jól végigmértek.


Miután elköszöntünk Harry családjától, presze miután azt is megbeszéltük, hogy mihamarabb találkozunk, fáradtan ugyan, de még visszamentünk a hotelbe, összepakoltunk a cuccainkat és visszarepültünk Londonba.