32. fejezet - Papírrepülő

Március 1. - Péntek (London/Cardiff)

Reggel fáradtam keltem. tegnap nagyon sokáig bulizunk és egyáltalán nem aludtam ki magam. Magam mellett Harryt kerestem, de nem találtam.

-Harry? -szóltam hangoson a fürdő felé. Még ki sem mondtam, ami akartam, de máris hatalmas mosollyal indult meg felém a fürdőből.
-Meg aludhattál volna. -feküdt vissza mellém az ágyba és szorosan átölelt.
-Már mindegy, mert felkeltem. -mosolyogtam rá és kaptam egy nagy puszit.
-Olvastam reggel pár cikket. Tegnap készült rólunk pár kép a backstageben és a bulin. Persze csak azokat tették fel, ahol csókolózunk, de mindegy, úgy sem lehet ezt sokáig tagadni. -mondta végül.
-Biztos nem baj? -kérdeztem.
-Dehogy is baj, Kicsim. Enged igazából nem érdekel, ha tudják -vonta meg a vállát. -Amúgy emlékszel, hogy mondtam, hogy szeretnék neked egy dalt írni?
-Igen, emlékszem.
-Oké, csak mert már kész van és szeretném, ha elolvasnád. -Harry elővette a kis szöveget és egyből nekiestem.
-Harry ez nagyon jó. -
-Örülök, hogy tetszik. Simon, sürgeti a studiót, muszáj felvenned a dalokat és remélem ezt is felénekled majd.
-Hát, ha megengedi a dalszerző úr, akkor felénekelném.
-Ne rajtam múljon. -mondta mosolyogva. -Amúgy már elküldtem Simonnak és csinálják hozzá a zenét, és ne utálj, de azt is elküldtem, amit te írtál.
-Mi? Elküldted? De hát az annyira nem is jó.
-Ajj ne már Hope, az egy nagyon is jó dal és Simon is imádta.

*Harry szemszöge*

Miután Hope elfogadta, hogy elküldtem a dalt visszahúzódott mellém és a nyakláncomat kezdte babrálni. Ha együtt voltunk és csak úgy feküdtünk mindig piszkálta a kis papírrepülőt a láncomon. Simon hívta, hogy 20 perc és induljunk, mert beszélnie kell velünk.
Hope kipattant az ágyból, egyet gondoltam, kivettem a nyakamból a nyakláncot és mögé álltam a fürdőben.
-Csukd be a szemed. -értetlenül nézett rám, de becsukta a szemét és pedig a nyakába tettem a láncot, a kezével odakapott és egyből kipattantak a szemei.

-De Harry...
-Semmi de, szeretném, ha a tiéd lenne. -elmosolyodott, megpördült és megcsókolt. -Na siess, mert Simon le fog szidni. -mondta, mire megfordult volna visszarántottam és még egyszer megcsókoltam.

Mire Hope visszaért Simontól én már minden cuccomat össze is pakoltam és el i vitték a pertérre.
-Már mész is?
-Mi az, hogy megyek? Jössz velem. -jelentettem ki. -Pakolj össze pár cuccodat és gyere velem.
-Harry most beszéltem Simonnal, harmadikán már stúdióban kell lennem, most kaptam meg a szövegeket, meg kell őket tanultam.
-Majd tanulsz, mikor én dolgozom, na Hope, gyere. Ahogy vége 2.-án a koncertem jövünk is vissza, csak gyere velem.
-Jó veled megyek. -mondta ki végül. Egyből magamhoz rántottam és puszilgatni kezdtem. -Harry akkor összepakolok, 10 perc.

Hope rohamtempóban bepakolt egy bőröndbe és már indultunk is, mert már várt minket az autó, ami egyből a reptérre vitt. A hotel előtt és a reptéren is fotósok vártak minket, de nem érdekelt, megragadtam a kezét és húztam magam után a gépre.

-Üdv a One Direction magánrepcsijén. -mosolygott Louis az egyik fotelből. -visszamosolygott rá és be is ültünk melléjük, pár óra út után meg is érkeztünk Cardiff-ba.

A turnébusz már a reptéren várt minket és egyből az arénába vitt. Ahogy megérkeztünk tartottunk egy hangbeállást és már szinte kezdődött is a koncert. kaptunk sminket, átöltöztünk ás már indulhattunk is a színpadra.

-Kérek egy szerencsepuszit. -fordultam Hope felé, aki egyből kettőt adott. nagy nehezen rávettem magam és otthagytam és mentem is a színpadra. A mai koncert nagyon jól sikerült,lehet, hogy csak azért, mert Hope itt volt velem, de lényeg, ami lényeg, hogy tényleg jól ment.

-Hope, hogy tetszett? -kérdeztem egyből mikor mikor bejött az öltözőbe.
-Puszi, puszi. -kezdett mögöttem Liam és Louis gúnyolódni, mire én csak a kezemmel mutattam, hogy blabla és rájuk szóltam, hogy hagyják abba.

-Nagyon ügyesek voltatok. -jött felém mosolyogva, mikor már előttem volt a keze után kaptam és magamhoz rántottam. -Legalább, hogy nem vágtak tökön cipővel. -nevetett

-Nem vicces, Hope, nagyon fájt. Amúgy Anya most üzent, hogy itt lesznek a holnapi koncerten. Végre megismered őket. -mondta mosolyogva, de Hope teljesen lefagyott. -Most mi az? Nem is örülsz? -kérdeztem.

-De izé, örülök, csak... csak, ajj Harry mi lesz, ha utálni fognak?

-Ne már, nem fognak utálni, imádni fognak, de majd megbeszéljük. -nyugtattam. Összepakoltuk a cuccainkat és a szállodánk felé vettük az irányt.

-Jó éjt, Kicsim. Ajj, de jó lesz aludni, hulla vagyok. -bújtam Hope mellé az ágyban, de választ már nem kaptam, mert békésem aludt. Hozzábújtam és én is hamar elaludtam