22. fejezet - Aquapark

Február. 21. - Csütörtök

Reggel nehézen indult a kelés, de muszáj volt, mert Simon már küldött is sms-t, hogy 9-kor közös reggeli és fontos megbeszélés. Összeszedtem magam és a reggelire indultam. Útközben összefutottam Liammel, aki elszórakoztatott az út alatt. Megreggeliztünk és Simon bele is kezdett...

-Srácok, tudom, hogy úgy volt, hogy ma kezdtek próbálni, de mégsem. Mivel a srácoknak pár nap és megkezdődik a turnéja ezért a döntőt áttettük jövőhét csütörtökre. Ma igaz nem lesz próba, de nem fogtok unatkozni, ugyanis kibéreltem egy aquaparkot és közösen megy az egész stáb és a 10 döntős. Justinnnal rögtön egymásra néztük a jó kis program hallatán. -Akinek nincs fürdőruhája, az ne keseredjen el, mert helyben lesz bolt, ahol be tudtok szerezni egyet. Ja és ne lesz rajtuk kívül senki. Az egész csak a miénk, szóval nagyon jó lesz. -nekem több sem kellet, kicsit jobb kedvűen indultam vissza szobámba, hogy előszedjem a fürdőruhám. Eltettem egy pár dologgal együtt és indultam is vissza a váróterembe. A fél csapat már ott gyülekezett. Végül megjött mindenki és el is indultunk.

Kisbusszal mentünk és sikeresen utolsónak szálltam fel a buszra így egy hely maradt nekem, az is Harry és Louis között. Egész úton néha csendben utaztunk egymás mellett, míg körülöttünk mindenki jókedvűen beszélgetett. Eszembe jutott, hogy hogy beszélt velem tegnap és csak az vettem észre, hogy könny kezdi áztatni az arcomat. Gyorsan letöröltem, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy Harry ne vegye észre. Hallottam, hogy mélyen felsóhajtott és kifújta a levegőt. Mikor megérkeztünk felpattantam, hogy szabaduljak mellőle.

Az öltöző felé vettem az irányt és miután megtaláltam gyorsan át is öltöztem. Mikor kijöttem persze, hogy Harry és Zayn állt az öltöző előtt. Harry olyan szinten észrevehetően bámult, hogy Zayn szólt neki, hogy hagyja abba. De nem hagyta. Minden egyes porcikámon újra és újra végigfuttatta a szemét.
-csinos fürdőruha. -szólt közbe az öltözőből kilépő Justin. Elmotyogtam egy köszit és Lou után mentem, akit a folyosó végén láttam elsuhanni.

 Ezelőtt még sosem jártam itt. Végigmásztam az épületen és totál oda voltam érte. Annyi csúszda volt, hogy hirtelen azt sem tudtam melyikkel kezdjek, komolyan mint egy kisgyerek.

 

Láttam, hogy Liam és Harry arra jön amerre én vagyok, így inkább megindultam másfelé. Találtam egy barlangos részt. Gondoltam itt legalább egy kicsit egyedül lehetek. 

-Hope, miért vagy egyedül? -szólt egy hang a hátam mögül. Megfordultam és láttam, hogy Tom az. Tom egy srác, aki bejutott a legjobb 10-be, de az első döntőben kiesett.

-Én csak, nem is tudom, csak úgy elvagyok. -mondtam. Kicsit beszélgettünk és már épp indultam volna megkeresni Justint mikor Tom a karomnál fogva visszarántott és rendesen letámadott. 

-Tom, hagyd abba, nem akarom. -próbáltam eltolni magamtól.

-meglátod, ha belemész, nem bánod meg. -mondta. Taperolni kezdett és nyakam kezdte szívni.

-Tom, ez fáj, hagyj már békén! -kiabáltam rá, de nem hagyta abba.

-Hagyd abba haver, ez nem pálya -szólt rá egy hang. Felnéztem és Zaynt láttam Tom háta mögött. Tom elengedett én pedig Zaynhez futottam. 

-Menj, majd én beszélek vele. -mondta Zayn és kiküldött a barlangból. Visszaindultam a csúszdákhoz, hogy megkeressem Justint.

-Várj, Hope állj meg. -hallottam Harry hangját és gyorsítani kezdtem, de a hangja egyre közelebbről szólt. -Állj meg, kérlek.

-Mit akarsz? -fordultam hirtelen felé.

-Beszélnünk kell.

-Nem vagyok a csajod, nincs miről beszélnünk.

-De igenis van miről, Hope. Először is, kérlek, ne haragudj a tegnapi miatt, részeg voltam.

-Ugyan Harry, hagyjuk ezt! És, ha együtt lennénk? Mindig ilyen lennél, ha iszol? Jobb, hogy ezt nem fogom megtudni.

-Csak dühös voltam, sajnálom. Nagyon rossz volt látni a buszon, mert igenis láttam.

-Már mindegy. -fordítottam el a fejem, hogy ne lássam az arcát.

-Hope! Mi van a nyakaddal? Kiszívták? -látta meg, amit Tom csinált az előbb.

-Nem, csak.. csak valami megcsípett szerintem. -zártam le a témát.

-Hope, nézz már rám. -szólt rám mikor még mindig nem emeltem rá a tekintetem.
-Minek, Harry? Hagyjuk ezt az egészet.
-Én komolyan nem értelek. Miért döntöttél így?
-Tanultam az előző kapcsolatomból. Nekem nem kell olyan srác, aki kiabál velem és szorongat, mert csak rosszabb lesz. Mi lesz a következő lépés, Harry? Megütsz, ha mérges leszel rám?
-Mi van? Nem, dehogy! Hogy hihetsz ilyet? Nem válaszoltam csak elindultam a folyosón.
-Ne már, Kicsim állj már meg. Tudom, hogy neked is rossz. Tudom, hogy megtudjuk beszélni.
-Nem kell megbeszélni Harry. -mentem tovább, de hallottam, hogy ő már nem jön utánam.
-Szóval te ilyen lány vagy? Hagyod, hogy minden elromoljon, ok nélkül? Nekem fontos vagy, értsd már meg. -hirtelen megálltam és kis szünet után megfordultam.
-Ha igazán így éreznél, akkor miért kiabáltál velem? És miért mondtad azokat a díjátadón?
-Ha nem utasítasz el, akkor nem lettem volna ilyen.
-Akkor sem kellett volna így viselkedned.
-Nem haragudj, dühös voltam, de nem lennék képes téged bántani. Sajnálom. Csak rossz volt, hogy már valentín nap óta nem aludtunk együtt. Tudom, hogy csak elővigyázatosság miatt, mondtam, hogy nem akarsz velem aludni. Sajnálom és, ha kell még százszor elmondtam, ha ezt akarod.
-Nem kell elmondani százszor. -mondtam halk hangon, de elég volt ahhoz, hogy tisztán hallja és közelebb lépett hozzám.
-Béküljünk ki, Hope, rossz ez így.
-Megijesztettél, Harry.
-Tudom, ne haragudj.
-Ne csináld ezt többet. -mondtam sipogva.
-Ne sírj, kérlek, nem akarlak így látni. -lépett hozzám még közelebb és megölelt.