20. fejezet - Kellemetlen

Sikerült magam rávennem, hogy kikeljek az ágyból. Kimentem a fürdőbe, lezuhanyoztam, fogat mostam és felöltöztem.

 Miután kisiminkeltem magam összeszedtem minden erőmet és kisétáltam az ajtón. Justinba botlottam.

-Hope, minden rendben? Halottam, hogy kiabáltatok tegnap.

-Hagyjuk ezt Justin. Majd megoldódik. 

-Oké, te tudod, de remélem tudod, hogy velem megbeszélheted. -mondta kedvesen.

-Tudom. -mondtam és rámosolyogtam, mikor Harry lépett ki a szobájából. Egy pillanatra megfagyott a levegő, ahogy rám nézett

-Jössz velem reggelizni? -kérdezte Justin megtörve a kínos csendet.

-Igen, Justin. Menjünk. -indultam meg egyből, hátra sem nézve.

Mondanom sem kell, hogy a reggeli a többiekkel irtózatosan kínosan telt. Mindenkinek feltűnt, hogy valami nem stimmel köztünk. Észrevettem, hogy Harry folyton engem néz. Egyszerre voltam dühös és elkeseredett. Szerettem volna.  leordítani, hogy miért kiabált velem tegnap, de szívesen öleltem volna át, hogy csak szorítson magához és felejtsünk el mindent.

A reggeli után az O2-be mentünk, ahol ma lesz a Brit Awards. Ott várt minket Lou és egy pár sminkes meg fodrász. Szerencsére a srácok külön voltak tőlünk, meg legtöbbször próbáltak egy esti fellépésükre. A délelőtt gyorsan eltelt, a többieknek. nekem nagyon hosszúnak tűnt mindent perc. Justin egész délelőtt és kora délután tartotta bennem a lelket. Látta rajtom, hogy nagyon magam alatt vagyok. Közben megcsinálták a hajunkat.

Mikor kimentem a színpadhoz épp a srácok próbáltak. Épp Taylor Swift jött velem szembe. 

-Szia. te vagy, Hope igaz? Úristen, nagyon tetszett, ahogy a dalom énekelted.

-Köszönöm. -mondtam elég rosszkedvűen. Itt már Harry is látta, hogy kivel beszélgetek és nagyon figyelt, hogy történik.

-Van valami baj? Kedvtelennek látszol. -mondta Taylor. Ez elég érdekes, nyilván nem vele fogom megbeszélni, hogy összevesztem a párommal, aki történetesem az ő volt pasija.

-Csak fáradt vagyok, ennyi az egész. -zártam e a témát. szerencsére utána is szólt valaki, hogy mennie kell sminkre. Harry szemei rám szegeződtek. A tekintete égette az arcomat. Hirtelen megindult felém.

-Hope, várj, beszélhetnénk? -fogta meg a csuklómat és húzott vissza mikor már menni készültem.

-Harry ez fáj, engedj el. -szóltam rá, mikor a szorítása felerősödött.

-Ne haragudj, de beszélnünk kell.

-nincs miről beszélnünk. -mondtam és otthagytam.

*Liam szemszöge*

-Haver, minden oké?

-Nem semmi nem oké. Tegnap nagyon összevesztünk. Kiakadtam és kiabáltam vele. Igaza van, hogy mérges rám. -Mondta Harry mikor az öltözőnk elé értünk. Odajöttek hozzánk páran beszélgetni, de láttam rajta, hogy kedve sincs az egészhez. Mikor kinyílt Hope öltözőjének ajtaja odakapta a fejét és csalódottan fordult vissza mikor látta, hogy csak az egyik sminkes jön ki.

Pár perccel később Lou betalált minket, hogy induljunk meg az öltözőbe, mert ruhapróba lesz.

*Hope szemszöge*

Nem hiszem el már ezer éve Lout keresgélem, de sehol sem találom. Nincs más választás, megnézem, hátha a fiúk öltözőjében van. Bekopogtam és hallottam a hangot...

-Gyere be! -szólt ki Zayn. Kinyitott az ajtót és egyszerűen bementem.

-Lou már mindenütt kerestelek, nem talál...... -mondtam egyből, de megláttam Harryt és elakadt a szavam. Egy szál fekete boxerben állt előttem közben Lou ingeget próbált hozzá. - ....lom a cipőmet. -folytattam.

-Uh, itt van Harry cuccai között valahol. -mondta. vettem egy levegőt és Harry bőröndje felé vettem az irányt. Előkutattam belőle a cipőmet és indultam volna ki, mikor Lou utánam szólt.

-Hope, 10 perc múlva a sminkben kell lenned.

-Oké. -mosolyogtam rá. Nem bírtam ki, hogy ne nézzek Harryre. Meztelen felsőtestén végigfutott a szemem, de gyorsan összekaptam magam és kiviharzottam az öltözőből. Bevittem a ruhám mellé a cipőm és elindultam, hogy megkeressem, hogy hova kell sminkre mennem. Mikor végre megtaláltam bementem és persze, hogy megint Harrybe botlottam. Épp valami alapozót kentek rá és mikor megláttam, hogy mit csinált nem tudtam nem elnevetni magam.

Meglátta, hogy rajta nevetek és ő is elmosolyodott. gyorsan visszazökkentettem magam és a sminkes székbe ültem. 

-Milyen ruha  lesz rajtad? Csak, hogy tudjak kalkulálni, hogy hogy alapozzam le a nyakad. .mondta Tori, a sminkes.

-Ömm, uhh tényleg, mint lesz a nyakam és a mellkasom is. -mondta egyből.

-Jó akkor húzd lentebb a felsőd nyakát, hogy hozzád férjek. 

-Ezt nem tudom lentebb húzni. -mondtam egyből.

-Akkor vedd le léci, mert nem tudlak rendesen kisminkelni. -zavarban voltam, hogy Harry előtt kell levennem a felsőm, de túltettem rajta magam és levettem. A tekintete lyukat égetett a mellkasomba, de próbáltam nem vele foglalkozni.Tori szerencsére adott rám egy törölközőt, így nem volt annyira kellemetlen. Tori leszedte rólam a sminkemet és nekilátott az újnak. Örökkévalóságnak tűnt míg kész lett, szerencsére Harrynek idő közben le kellett lépnie. Szerencsétlenségemre épp mikor kész lettem, visszajött már az esti ruhájában, hogy a haját is megcsinálják. Az én hajamon is igazítottak egy picit. Kb egyszerre végeztünk. Utánam szólt mikor léptem ki az ajtón..

-Láttam, hogy megnevettettelek. -mondta egyértelműen.

-És? -kérdeztem vissza.

-Nincs semmi és, megnevettettelek és kész. -folytatta, de otthagytam és az öltözőmbe mentem. Már alig maradt időnk a kezdésig így felvettem a ruhám és megkerestem Lou, hogy rábólintson. Ki hitte volna, hogy megint a fiúknál találom meg.

-Lou, felvettem, jó így? -kérdeztem.

-Igen, tökéletes. -mosolygott rám.

-Azta Hope, nagyon csinos vagy. -mondták a fiúk.

-Köszönöm srácok. -mondtam kedvesen.

-Az nem kifejezés. -hallottunk meg Harry halk mondatát. -Nem csak csinos, káprázatos. -mondta már hangosabban.

-köszönöm, Harry. -nem akartam bunkó leni, így neki is megköszöntem.

Totál elpirultam, amit, amit Harry mondott és ezt ő is észrevette, amit egy kis győzedelmes mosoly követett, ami engedte láttatni a kis gödröcskéit. szerencsére a kínos pillanatot megzavarta egy szervező.

-Srácok bevonulás. -és igen. Megkezdődött a Brit Awards